Szia

Vége ismét egy félévnek. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan el fog menni. De valahogy mégis így történt szinte csak most volt szilveszter és még a pezsgő pukkanása el sem halkult, már a szülinapomon koccintottunk. És az idő gyorsaságával egyenesen arányosan az események is csak úgy peregtek. Érdekes mód most is nagyon sok minden történt velem, azt nem tudom állítani, hogy teljesen mentesítettem magam az előző fél év történéseitől, mert nem, főleg év elején voltak hatással a döntéseimre, és ami érdekes az egészben, hogy minden, ami eddig történt e döntések következményei. Valahogy kezdem úgy felfogni az élet történéseit, mint egy fonalat, amire kis csomókat kötöget az ember, minden egyes csomó egy feladat, amit bevégeztetett és ez így megy, egyre csak addig még el nem fogy a gombolyag. Persze ezek a csomók nem szabályosan követik egymást, hanem hol felsűrűsödnek, hol szellősebbek lesznek. Nos, valahogy így érszem, hogy februárban felkötöttem egyet és utána csak úgy jött a többi, egyik hozta a másikat. És akkor lássuk mire is gondolok. A fő csomó az a döntés volt a mikor jelentkeztem ARC-nak itt rögtön átléptem egy kaput a bátorság kapuját. Jókora bizonyítással mentem tovább az úton meg küzdöttem és bent maradtam aztán jött az eFeN és az ottani meló, új embereket ismertem meg, mondhatni összekötöttem az ö fonalukat a sajátommal, kivel lazábban kivel szorosabban. Mert ezek a csomók, bizony nem a saját kezünk által kerülnek oda, bizony szüksége van az embernek mások szálaira is hiszen ha ezek nem lennének nem lehetne tagja annak a nagy hálónak ami láthatatlanul, de mégis összetartja az embereket. Na, jó nem bonyolítom túl mert megint megkapom az infantilis és a hasonló jelzőket, minden esetre remélem érti majd valaki. Hogy általánosan folytatva a félév elemzését azt kell, hogy mondjam az előbbinél jóval nagyobb közösségi életet éltem, persze tudjuk, hogy van ez, valamit, valamiért. Elfogadott tagja lettem a Gang-nek sőt tovább megyek nem hogy tagja fodrásza. Sőt majdnem bekerültem az iskola politikai rendszerébe, szerencsére nem. Köszönhetően annak hogy Magyarországon már ilyen szinten is mennek a fúrások. Ja igen talán szókimondóbbá is váltam és lazábba a nyugalmamról nem is beszélnék vizsgákon már kabalának számított a jelen létem. Jó fél év volt, mert tényleg nincs okom panaszra, de… igen itt jön az a tipikus DE. …valami mégis hiányzott, vagy inkább valaki, mert ugyan lett volna egy csomó jelentkező a kiadó jobb oldalamra, sőt még régi szeretők is be beálltak arról nem is beszélve, hogy papíron nős is vagyok, jó ha még fesztivál feleség az is több mint a semmi, de nem egyszerűen nem volt meg az a tipikus ujjcsettintés, amikor azt mondod Ő az. Mert hiába vagyok én elkönyvelve pinabubusnak, trendiboynak, partyface-nak, fodrásznak, vicces fiúnak bár mióta fősulis vagyok, valahogy nem mennek úgy a poénjaim, mint a gimiben, de én ezt nem a saját hibámra írom. De hát arra még várnom kell és addig meg maradnak ezek a jelzők és az ül és vár funkció. Na ez megint egy bonyi elbeszélés lett. Sebaj havonta belefér egy… Na Csoki.