HTML

Kneerd 24 óra

probléma megoldás, tanács kérés/adás.

Friss topikok

  • Kovács Á: Tudod Ádi eltelt 6 és fél év mióta ezt a bejegyzés megírtad. Nem változtál semmit... Pedig kéne na... (2016.04.09. 23:39) A burokban élt ember
  • Videl(o_O): Látom ahogy gyülemlenek a felhők időről időre visszatérsz ide :) jó látni,hogy nem csak én vagyok... (2009.11.25. 21:50) Idegen tollakkal
  • IlKriSza: Szia Ekf Face Ádi!Eme este gyere eszperente estre velem!!!!Puszee (2009.09.16. 23:57) A láthatatlan háló
  • elfelejtettemajelszavam: És most mondhatok akármilyen gecinek.......de ez kell........ Kell, hogy csalódj az életben.... va... (2009.01.12. 12:22) Egyszer fent és mindig lent
  • elfelejtettemajelszavam: hát ez arcpirító.......... (2009.01.12. 12:09) A boldogság egyszer

Linkblog

2010.03.17. 06:31 Kneerd

Hullámvasúton

Szia, Kedves Olvasó

Nem tudok aludni, noha már idestova 24 órája talpon, vagyok, valahogy még se jön álom a szememre és hát lássuk, be a gondolataim sem hagynak magamra egy percre sem nem hogy egy alvásnyira. Vannak az ember életében sűrű napok, azt hiszem ez megint egy ilyen volt. Egy igazi haláli hullámvasút ahol voltam fent is lent is. Minden a reggeli orvosi vizsgálatokkal kezdődött semmi extra nem volt szerencsére, igaz már nagyon gyorsan túl akartam esni ezen a procedúrán. Végül is egy negatív lelettel zártam, szóval jöhet az újabb találgatási időszak, hogy miért is vagyok gizda és sápkóros. Hát állok elébe. Nos mivel ezt a procedúrát viszonylag jól letudtam . így folytatni tudtam a napomat a megtervezet rend szerint. Ami nem volt más mint hogy lejussak Egerbe és rögvest beessek órára kisebb kitérőt kitéve. Ezt is abszolválni tudtam. Persze az órák sem mentek el kaland nélkül, hiszen a szervezetem igen csak hiányolta már a táplálékot délután 3 fele, hiszen addig csak 3 gofrival adományoztam meg. Persze ezt is kiküszöböltem a remek helyzet felismerésemnek és egy segítő kéz segítségének köszönhetően. Az óránk után végre megmászhattam a hegyet, hogy hazaérjek. Itthon most szűkített létszámba fogadott a társaság. De velük se találkoztam, sokat mert éppen akkor mentek testet formálni. Kapva az alkalmon én is velük tartottam, de én inkább csak bőrszínezésre ugrottam be az Investbe. Aztán meg volt időm végre kitakarítani és felmosni a szobámat nyugiban. Ez egy kicsit feltöltött, azért még is igaz hogy jobb rendben lakni. Aztán eljött az amire e napon első részben vártam Inter meccs a BL-ben síkideg is lehettem volna a hétvégi meccsből kiindulva de nem éreztem mégsem semmi frusztrációt. Bíztam a fiukban és lám bejött. Azért a történeti hűséghez hozzá tartozik, hogy a meccs ideje alatt filmet néztem (szállítmány?). De a lényeget pont láttam!!! Nos, alapozásnak nem is lehetet volna jobb egy Inter győzelem egy FankaDeli koncertre. Ekkor már nagyon pörögtem jó érzés volt, hogy simán józan állapotba olyan állapodba tudtam felpörgetni magam, hogy jó formán még most is annak az adrenalin löketnek az állapotában vagyok. De itt megint élnem kell a történeti hűség jogával hiszen már a készülődési folyamat kellős közepében meg jelent egy srác az ablakban egy fél üveg vodkával és energia itallal... innentől a menet érthető.  Hát valahogy csak levergődtünk az ominózus szórakozóhelyre ahol a kedd éjszakáinkat töltjük most már hozamosabb ideje. Nagy örömömre még nem csúsztunk le a koncertről. Hála az égnek! Jó volt egy két szám, amit nem nagyon vágtam, de amiket ismertem azokat nagyon szerintem én voltam lent a legnagyobb Fanka-fan . Na, ez újabb pluszt adott az eddig is egetverő hangulatomhoz. No meg az se elhanyagolható, hogy olyan személyek jelentek meg a társaságomban, aki jelenléte elég fontos számomra. Persze ha sok olyan emberrel veszed, körül magad az nem azt jelenti, hogy azok is ugyanúgy bírják egy mást, mint te őket. És ez most nem is volt annyira tapasztalható jelenség, de hát még is kiborult a bili. Így szépen a hullám vasút a nagyhurkot megtéve egyenest velem az első ülésben elindult lefele. Nem tudom, hogy ki hogy van vele? Én, ha szeretek valakit és esetleg olyan dolgot hallok róla, ami felkavarhatja, a lelkét akkor kussolok, és nem beszélek hiába. Tudom. – Ádi te sose beszélsz!!! De akkor is azt mondom és vallom h az ember annyi fölösleges infót hall és raktároz el és emészti magát ezeken, hogy inkább kár ezekről tudni. Ráadásul, ha olyan emberről van szó, aki igen is fontos a számodra azt alapból véded az ilyen dolgoktól. De hát a titkok azért vannak, hogy kiderüljenek így ez most sem történt más képen… És ilyenkor persze rajtad csattan az ostor, mert csak kíméletes akartál lenni. De az igazat megvallva nincs teher rajtam. Szeretem a „húgomat”  és, csak védeni akartam. Ahogy Ő véd minden egyes ölelésével. Még ha Ő ezt nem is tudja, de nekem sokat nagyon sokat számít. Most meg itt fekszek, a nap már teljesen fent van a normális emberek most ébredeznek és elkezdik a maguk kis életét. Én meg azon tűnődök, hogy mi a barátság, bizalom, szerelem, titok, kímélet, érés ezek és még sok-sok más kavarog az elmémben. - Mi lesz veled Ádi? Elalszol végre? Vagy talán jobb lenne, ha felkelnél! Dama la nob!!!  

Szólj hozzá!


2010.02.06. 00:10 Kneerd

Tyű

Szia, Kedves Olvasó

Tyű a mindenit!!! Azt hiszem, kezdhetném ily módon a mostani párnap összefoglalását. Igen egy olyan igazi lélekből és tüdőből jövő tyű-vel. Megint elfáradtam inkább agyilag, mint fizikailag azt ki lehet kupálni egy-két alvással inkább a nehezebb része a dolgoknak a fejbeli problémák összepakolása. Úgy érzem megint összetornyosultak a gondolataim, vannak itt igazi problémák és vannak itt olyanok, amiket igen is én tettem nagyokká úgymond semmiségekből. Furcsa érzések kavarognak bennem. Például itt van ez az iskola befejezés, szakdolgozat, gyakorlat és egy esetleges felvételi ezek mind-mind a kötelező dolgok, amiket egyszerűen nem kerülhetek meg, mert ezekre vállalkoztam. És akkor ott vannak azok a problémák, amiket én generálok magamnak a túlzott társ hajhászás, ami teljesen meggyötör, mert úgy vagyok vele, hogy kötelező problémáimat pont ezzel tudnám kiváltani, ezzel tudnék koncentráltabb lenni a kötelező dolgok felé. Ehelyett mit csinálok? Még ezzel is tunnigolom az agyamat és ebből csak az származik, hogy eljutok egy, tyű-ig. Na ja kemény ez azontúl súlyos idő zavarral is küszködök. Túl lassúnak érzem magamat ehhez a korhoz, sokkal másképp látom a dolgokat. Sokkal-sokkal… Sajnos. És akkor ilyenkor jön az a gondolat, hogy elmegyek innen egy teljesen, de teljesen más helyre. Na, és akkor jobb lesz? Ott mások az emberek? Ott tudnak szeretni a nők? Ott meg értik a gondolataim? Ott boldogabb leszek? Hát ki tudja ezt? Jaj… Mennyi kérdés megint. Itt cikáznak a fejemben. Nagyon gyorsan el kell engednem magam. Mert tényleg elfelejtem milyen az „igazi Ádi”. Persze azért mindig előtűnik valaki, akire nem számítasz, vagy egy SMS formájában vagy épp a bárpultnál iszogatva és eszedbe jutatja, hogy ki is voltál valójában. Tudom, most úgy írok mintha homlokegyenest megváltoztam volna az utóbbi 3 évben. Persze ez nem így van. Én még ma is az vagyok, aki imád nevetni, aki szeret meglepetést okozni azoknak, akik fontosak a számára aki próbál oda figyelni minden egyes apróságra. Csak mostanában úgy érzem, hogy ezek a dolgok nem előny jelentenének, hanem inkább mintha hátrányba taszítanak. De nem adom fel! Nem törhet meg semmi sem se kötelező sem egyéb dolog. És ha itt is ott is kudarcba fordulnék, annak kell, hogy újabb löketet adjon a tovább jutáshoz. Hogy hová megyek? Még én sem tudom… És ez a céltalanság, ami mindennél jobban aggaszt, de nem ijedek meg tőle, mert megcsinálom bármi is kerüljön az utamba. Félévén belül úgyis vár rám egy nagy szakítás, amikor ismét el kell hagynom egy újabb közeget, amibe bele illeszkedetem. De tudom, hogy innen is lesz olyan, akinek akkor zokoghatok a vállán, amikor szükségem lesz rá. Bár merre vigyen is minket a sors. Éppen ezért nem bánom, ami eddig történt… Na, jó azt hiszem egy tyű-ből elég soká jutottam és még így se mondtam el mindent. Na, csoki!!! Dama la nob!!!           

Szólj hozzá!


2010.01.19. 00:36 Kneerd

Letészem a lantot

Szia, Kedves Olvasó

Hát a mai nappal ismét lezárult egy iskolai félév. Új élmények, új tapasztalatok, új érzések, új örömök, új csalódások, új emberek, szóval a sok-sok új a régi dolgok mellet.

Talán kezdhetném a sulival, mint már nem először mondom, mégis csak ezért vagyok itt első sorban. Bár túl sok sort nem igen tudnék ebbe a bekezdésbe felsorakoztatni, de azért megpróbálom. Nos a kezdeti megrázkódtatások után (értem itt a szakomra vonatkozó követelmények változását) egész jól vettem  az íveket, jó bár azt sem lehet elhallgatni hogy egyszer-kétszer igen csúnyán beleszagoltam a pofozó gépbe, de mint alibi szakos hallgató ezeket is megoldottam vagy megoldatták velem. A lényeg az, hogy a mai napon leadhattam az indexemet. Ami tavaly ilyenkorhoz képest már nagy változás mivel akkor igen csak meg csúsztam vele. Tehát az életem úgymond kötelező körét erre az időszakra letudtam. De a neheze csak most jön. Egyrészt a szakdoga és gyakorlat elvégzése a legégetőbb, de mindezek előtt azt kell kitalálnom, megálmodnom hogy mit? miért? és hogy hol? tanuljak tovább. Vagy egyáltalán azt, hogy tanuljak-e tovább? Nagyon sok mindent kell összevetnem ezzel kapcsolatban. Mert vannak olyan dolgok, amik már nagyon hiányoznak. Na, sebaj, ez legyen a következő két hét baja. Most menjünk tovább. Legyen ennyi a suliról. Inkább nézzük, meg milyen légkör tartozik ennek a vonzásába, hiszen a nap nagy részét mégis csak az tölti be.

Na, igen, mint az elején mondtam jöttek új emberek van, akit nagyon megkedveltem és van, akit kevésbé és van, akit egyáltalán nem. De úgy hiszem ez nem gond. Biztos vagyok benne, hogy engem se kedvel mindenki. Bár én úgy vagyok az olyan emberekkel, akik felé a szimpátiám nem éppen pozitív, hogy egyszerűen kiépítem az életemből, vagy ha mindennapi kontakt elkerülhetetlen, akkor pedig csak a szükséges kommunikációt alkalmazom. Azt hiszem ez így korrekt. Na, erről ennyit. Mint már korábbi írásokban utaltam rá a Gang-gel való együtt élés nem mindig egyszerű, de annál inkább öröm teli. Az egyik biztos háttér itt a számomra, talán el is fogadják, hogy olykor-olykor a saját világomban élek. Persze tudom, hogy él itt egy ember, akit azt hiszem, bármikor megkereshetek és segít nekem, ha szükséges. És akkor ott van a béke szigete is a város szívében, amit most galád mód megsebeztem, de erről majd kicsit lentebb. És még sok-sok ember van itt körülöttem, akit megismertem. Jó mindenkivel nem lehet napi kapcsolatot ápolni. Bár ismerek ilyen embert, aki azt is megoldja. De lássuk be ez az ápolgatás nem is az én formám, olykor eltűnök és kész.

A bulikat nem igazán szeretném jellemezni egy korábbi bejegyzésemben már azokat is leírtam. Ebben a fél évben egyet ha kitudok emelni az pedig a szilveszteri buli volt talán az amire azt mondom az sikerült a legjobban. Olyan emberekkel lehetem, akiket szeretek! És nem utolsó sorban ismertem is meg új és jó arcokat.

Persze a sok móka és kacagáson túl. Meg maradtam az, aki voltam, az örök filozófus, aki mindenen gondolkodik. Majdnem mindenem… Azt vettem észre mikor visszaolvasom a korábbi írásaimat, (persze azon túl h telis tele van helyesírási hibákkal) hogy amikor eljutok, erre a pontra akkor megakadok és az a baj, hogy valóságban is így megy, sajnos nem nagyon vagyok jó érzelem közvetítő, szemmel meg hát nem mindent lehet eljuttatni a másik tudatába… De most megpróbálok valami épkézlábat írni. Nos, nem tudom, hogy nekem milyen utat rajzoltak a föntiek, de az biztos, hogy a túlélőcsomagomba csak ígéreteket és ábrándokat raktak nem is kis mennyiségben. Hogy mit is értek ezen? Tulajdonképpen ezt is leírtam már nem egyszer és mind ahányszor leírtam megfogadtam, hogy ez nem így lesz, hogy most nem lesz őrült rohanás, hogy nem lesz türelmetlenkedés, hanem ülök a seggemen és várok. De nem egyszerűen nem megy, nem megy, belefáradtam! És ezek miatt egyre többet hibázok! És ez fáj! Igen fáj az igazság! Hogy tudok hibázni, a türelmetlenségem miatt. De ez is olyan összetett dolog és már megint gondolkodok, mindig csak a gondolatok. Elfáradtam. Végre le akarom hajtani a fejem valaki szívére és nem úgy felkelni, hogy mi éjjel az enyém volt az reggelre már csak egy emlék. Tudom, önző vagyok mocsok módon. Mert ezen a rongyos bolygón milliók küzdenek ezzel az érzéssel. Jaj de most erről annyi mindent tudnék írni, de nem, akarok. És ezzel elérkeztünk a mai bejegyzés címének magyarázatához. Ma, vagyis már elég régen kitaláltam, hogy ez lesz a végső. Éppen ezért Arany János: Letészem a lantot című verse után én is ezt a címet választom. Egyrészt mert ezzel is szeretnék leborulni a költő nagysága előtt, másrészt, mert ez a vers így 160 évvel később is igen csak megállja a helyét a világban. Hát megyek! Soha nem mondom azt hogy soha… Jó éjt!     

 

LETÉSZEM A LANTOT

Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!

(1850. márc. 19.)

 

     Ui.: egy privát blogon még dolgozok…

Szólj hozzá!


2009.12.29. 01:21 Kneerd

Évzáró

Szia, Kedves Olvasó

Nagyon úgy fest, hogy idén ez lesz az utolsó bejegyzésem. Igen ismét eltelt egy év. Ügye milyen hihetetlen? Éppen azon gondolkodok, hogy mi s történt velem valójában. Kicsit olyan ez, mint egy álom, mint ha időről időre felébrednél, és amiket álmodtál levésed gyorsan, hogy legalább az maradjon meg neked, amiről az ébredés után emlékezel. Hát valami ilyesmi feelingem van mostanában. De szerintem ez az érzés nem egyedi. Szerintem te is így érezheted magad, maximum nem így öntenéd szavakba. A lényeg az, hogy a világunk begyorsult és vele együtt mi is. No és persze itt most nem arra gondolok, hogy gyorsabban forog a föld. Hanem, úgy értem, hogy túl gyorsan érnek minket az információk, túl gyorsan érünk egyik helyről a másikra, hogy minden olyan zajos. Jó tudom ez most a világ rendje és nem is lehet ezen változtatni. De néha nem lenne jobb nem tudni semmiről? Néha csak menni céltalanul? És tudod milyen a csend? Hát nem tudom, ezek a kérdések néha-néha fel felvetődik bennem.

Ha visszaolvasom az idei bejegyzéseim címeit. Akkor arra kell rájönnöm, hogy milyen hülye címeket is adok néha. Ezt az észrevételt mellőzvén még azt kell megjegyeznem, hogy abból a huszonkét bejegyzésből egy kettő kivételével egyik se volt olyan vidám. Nos, igen tavaly ilyenkor eléggé magam alatt voltam. Talán, mint még soha és az akkori emócióim igen csak meghatározták ezt az évemet. Meg próbáltam saját magamat kezelni. Ami lássuk be eléggé szubjektív dolog. De kisebb sikereket azért elértem. Tudom nem nagydolog, de azért kellett némi akaraterő ahhoz, hogy benevezzem magam egy olyan dologba, amitől alapjáraton tartózkodok. Végül is megcsináltam. Aztán az iskolai tanulmányaim tekintve egész szépen helyt álltam. Jó alibi szak meg stb., de azért ott is oda kell tenni magad. Még ha néha föntről fogták is a kapucnimat és úgy nyomtak át. Hát a nyár az tény leg semmi érdemlegességet nem tartalmazott. Kevés meló és kis nyaralás. Na, talán az volt, ami pozitívnak mondható. Aztán itt az van máris az ősz. Hát az első napok ismét nehezen mentek. Sőt nem is napok, hanem hónapok. A szeptember maga volt a gyötrelem. Nem sikerült felvennem a ritmust. Aztán csak sikerült. Persze szükségem volt egy mentsvárra, de meg találtam és az óta is élvezem a bizalmat. (köszönöm). Meg hát itthonról is jött segítség, anya mindig itt van. De rajta kívül is akadnak még más/ok is. („Még ha én vagyok Atlasz is, az a tudat megnyugtat, hogy azt a földet hordhatom a vállamon, amin te jársz...”) Felbukkannak régi ismerősök is, akikről már rég hallottam, de hogy ha kellek nekik csak meg találnak. Aztán ott van a Gang is, akikkel szintén nagyon jól elvagyok és talán ők is elfogadnak olyanak amilyen. Szóval vannak körülöttem ez a lényeg. És mindenkinek köszönöm, hogy van. Ja, igen a legfrissebb gondolataim azok most az ünnepek folyamán értek meg bennem. Méghozzá az hogy a család egy nagyon fontos intézmény és meg kel becsülni minden egyes tagját bár milyen is legyen. És örülni kell nagyon, hogy mi egy ilyen intézmény tagjai lehetünk. És ne is akarjuk megtudni, hogy milyen az, ha nem, adatik. Na, jó hagyjuk végre magunk mögött ezt az évet, ezt a párnapot mér fél lábon is. Az igazat megvallva nem csípem a kilences éveket. Ja és azt se felejtsük el, hogy 2010-ben vébé az meg mindennél többet jelent.(majdnem). Nos, kívánok mindenkinek szebb és jobb évtizedet. Nekem ez lesz a 4. évtizedem tök izgi. Na: Csoki                        

Szólj hozzá!


2009.11.23. 01:09 Kneerd

Idegen tollakkal

      Szia, kedves olvasó ma egy kicsit rendhagyó bejegyzés készítek. Egyrészt próba gyanánt, másrészt meg ez a dal, amit most elemezni szeretnék, éppen elég hogy elmesélje a rövid kis történetemet, ami mostanában íródik az életem füzetében. Bár idegen tollakkal nem illik ékeskedni és nem is áll szándékomban, de ez a dal nagyon adja.   

 

FankaDeli

Kár

"Hamar belekóstoltam az éjszaka főztjébe
Kamaszos mosollyal hörpintve a töménybe
A haverom vezetett, akkor még barátnak hittem
Aztán minden ellibben, elfújja a szél
Ami marad harag, nézd a madarak,
Nézd a fák, nézd a pénztárcád, szívesen,
Adják hiteled, fizeted kamatod
,
A barátnőd ciciét, egy ideje már harapod
Hiszen amit látok pornó, amire vágyom szerelem
Kasznimban beat a motor és én éjjelente szerelem
Isten hozott ember az ördög meg majd elvisz
Egyre jobban gyorsul, kezemben a tetrisz
De a gomb elem nem örök, ki lesz, kit megölök?
Magam után közvetlen, én annak is örülök
Hogy ilyen pernahajderekkel tölthetem pár napot,
Pár gyönyörű órát
, és bár eladtam egy-két lemezt
Nem vettem drága órát. Mi újat mondhatnék?
A sztori régi, de állatira, itt csak a pia,
Csak a lányok, ami engem megmozgat

És ha már a témát felhoztad elárulok egy titkot
Jártam, ám itt-ott és aki szerintem számít
Az a vállamra tette a kezét és azt mondta:
Feri ne legyen, ki megállít, és aki anyukám vagy éppen engem
Megértem, hogy utálnak, hiszen arról rapeltem:
Milyen kár is hogy nem tudunk magyarul
Milyen kár is hogy szavad nem igaz
Milyen kár is hogy a felelősség köztetek nem erőség

Milyen kár is hogy azt se vágod, hogy Feri lerapelte az egész világot
Nem azért mert szemét, hanem mert annyira marta a szemét,
Égette a nyelvem. Aztán ahogy mesélte anyu végül én nyertem
Végül én nyertem

Refrén:

Milyen kár hogy tudom, amit tudok
Milyen kár hogy el mégsem futok már
Bár tudom mi vár, az mi eddig,
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?
Milyen kár hogy nehéz a magyar
Milyen kár hogy nőtt rajtad agyar
Fáj, bár tudom mi vár, az mi eddig
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?

Ami nekem nem tetszik az a következő lista
Hogy a Johnit játszod, de a neved Pista
A lányokat análba, az életet nagy kanállal a sör meg a pult
Meg mi volt még? Ja, igen külföldi alapot is nyúlt
Ami nekem nem tetszik, hogy az autó presztízs
Meg hogy a lányaitokra 13 évesen rámondják h szexis
Hol van az apai pofon, ez ám a társadalom
Ami nekem nem tetszik, hogy randiztok a neten,
Utána meg nekem sírtok, hogy nem vágjátok mi a szerelem
És áthúzod a haverod meg stírölöd a nőjét
Meg cseszegeted a nővért, aki csak a munkáját végzi
Meg már túl nehéznek számít a prézli, attól is híztok
Egymásba nem bíztok, éjjel és nappal hazugság
Ami megtölti az utcát. Ami nekem nem tetszik,
Hogy a parlamentben magyarul beszélnek, de igazából jenkik
Kecskemétet szeretem, ezért nem húztam el innen
De ez a város is milyen? Csak a képmutatás
Itt bekamuzzák neked, hogy többet ér a házuk, mint az életed
Nekem nem tetszik, hogy mindenhol azt látom
Hogy alig vágják mi az a másfél millió lépés Magyarországon
Rockenbauer Pál innen küldöm tiszteletem
Egyenesen kimondva én így szeretem.
Én nem vagyok író, nem vagyok költő,
De szarul érzem magam ettől a bőrtől

Mióta élek feszíti belsőm, NC WEAR a felsőm,
De az nem takarja el, mikor a szemembe nézel, jól látod, mi kell
Vagy inkább kellene. Nekem nem tetszik,
Hogy aki igazából tetszene, annak én nem
Hiába nézek szépen, hiába tettem és teszek bármit

Neked mi az, ami számít? Mert ha tényleg az, amit látok,
Akkor engem többet nem láttok
Akkor engem többet nem láttok

Refrén:

Milyen kár hogy tudom, amit tudok
Milyen kár hogy el mégsem futok már
Bár tudom mi vár, az mi eddig,
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?
Milyen kár hogy nehéz a magyar
Milyen kár hogy nőtt rajtad agyar
Fáj, bár tudom mi vár, az mi eddig
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?

Sok mindenről rapeltem át tucatnyi lemezen
Bármit gondolsz rólam, hidd el nehezen
Tettem magam túl rajta, hogy az igazság ölebe
Az én nevem ugatja, úgy hogy közben,
Mégis hazudtam, mikor erre rájöttem, össze is törtem,
De egy kis pálinka és pár barát, feledtette lelkem zavarát
Ami fontos és lényeges, most nem titkolom előled
Ha az enyém benőtt, a te a fejed lágya is benőhet

Sokszor voltam boldog és te is leszel még
Persze eltelik nélküle jó pár hét, de azt ne feledd:

Bármilyen vastag a fal, a vakolat lepereg
Vagyis a külső, nem mutat irányt, hagyd magad és őt is
Hogy játsszátok a herceget és a királylányt
Hagyd magad és őt is
hogy játsszátok a herceget és a királylányt

Refrén:

Milyen kár hogy tudom, amit tudok
Milyen kár hogy el mégsem futok már
Bár tudom mi vár, az mi eddig,
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?
Milyen kár hogy nehéz a magyar
Milyen kár hogy nőtt rajtad agyar
Fáj, bár tudom mi vár, az mi eddig
Na, mi van veled héj, mi nem tetszik?"

 

 

Nos, remélem, hogy aki látja, ezt az tud olvasni a sorok között és érti is hogy mit mesél e  dal. Most lépek. Na Csoki! Vagy inkább Csucsu!!!  

Ui.: Kezd szépülni az oldalam, köszönöm a telefenos segítségnek.

 

1 komment


2009.11.10. 01:03 Kneerd

A csökönyös ember

Szia, Kedves Olvasó

A jó bevett szokás szerint ismét két hét után jelentkezek újra. Jó, a dolog érdekessége, hogy most hétfő van, vagy is kedd és én itthon vagyok és nem a Kazis buliban. De az igazat megvallva eléggé meguntam azt a „piacoskodást” ami egy-egy ilyen buli alatt folyik. A lányok csak teszik, magukat ki többet mutat keveset ad alapon ki pedig szégyellősen ribanckodik. A kanok meg kempelnek ha szakszóval akarok, élni. A gyengébbekért azért leírom közérthetőbben figyelik az „árut” jelen esetben a nőt. Persze a cél hogy minél részegebb legyen és ez által vihető. Nos, az ilyen helyeken nem közvetlenül pénzel, tudsz hozzá jutni az „áruhoz” hanem ennek alkoholba vagy ne add Isten, más bódítószerekbe átváltott formájával lehet sikereket elérni. Na persze ez sem garantált, mert ez egy olyan piac ahol az „áru” választja meg a „vevőt”. Van olyan hogy néha csak bele kostól az illetőbe és utána (feltehetően rengeteg, tapasztalatot szerezve) elhajtja a „vásárlót”. Van olyan, hogy cicázik vele és jól lehúzza, aztán lelép valami „szép” gyerekkel. No, mindegy valahogy most ilyen emócióim vannak a bulikkal kapcsolatban. Persze akkor itt most rögtön mondhatjuk, hogy savanyú a szőlő. De ez nem így van. Egyszerűen csak felbosszantott ez a látvány, és hogy tudatosult is bennem ez még borzasztóbb. Ja és ez nem azt jelenti, hogy ezen túl engem nem lát majd senki egy szórakozóhely „piac” sem. Mert ez így nem lenne valóság hű. Igen valószínűleg fogok még „piacra” járni, csak megpróbálok ezen a tevékenységen ritkítani. Mostanában igen csak ráébredtem erre, hogy semmi értelme nincs az egésznek, hogy miért azt már fentebb említettem. Na, jó a kis kikelésem után, ami valószínűleg nem igazán hatott meg senkit és minden bizonnyal le is hülyéznek, hogy mennyire nincs igazam. De én már csak ilyen vagyok ilyen csökönyös ember, aki csak a saját normáinak él. Belekezdenék az írásba. Nem akarok sokat beszélni az elmúlt két hétről. Amikor visszagondolok arra, hogy mi is történt velem akkor csak egy dalrészlet jut eszembe:”- Ne bánd, ami megtörtént, nem volt veled semmi baj…” na, ez a sorocska éppen kifejezi azt, ami eddig történt, hogy jó volt jó volt, de éppen jókor lett is „vége”. Most is nagyon csúnyán el tudtam volna szaladni. De szerencsére fentről fogták a kapucnimat és visszatartottak. Persze ez a fentség ez nem csak véd, pofoz is keményen, tegnap is oda sózott egyet az orcámra, de meg érdemeltem, mert nagyon kezdek tesznyévé válni. Na de addig nincs, baj még látom és veszem a jeleket. A legeslegjobb ebben az elmúlt időszakban a helloweenparty és a Magna koncert volt. Megyek, aluszok. Na, Csoki!!!    

Szólj hozzá!


2009.10.25. 01:32 Kneerd

Van élet a burkon kívül!

Szia, Kedves Olvasó

Két hét után ismét ujjaim alá veszem a billentyűket. Egyrészt azért, hogy életjelet mutassak magam felől, mert már gondolom néhányan tűkön ültek, hogy hogyan is folytatódik „hősünk” története. Másrészt azért írok, mert valóban történ egy és más…

Persze hősnek semmi féleképen nem jellemezném magam, mivel az elég nagy túlzás lenne. Sőt egyáltalán ki se érdemlem eme titulust. Egyszerűen csak egy hétköznapi gyerek, vagyis ifjú vagyok a nagyvilágban. Ha nagyon ügyes és szorgalmas lennék és talán kicsit kreatívabb is, akkor tényleg tudnám úgy írni ezt a kis naplócskát, hogy minden egyes bejegyzés egy-egy fejezetecske lenne. Mondjuk ez valamilyen formában most is így van csak nagyon rendszertelen. És akkor valami regényes formát is kaphatna. Na, jó már megint csak agyalok itt, meg lukat beszélek a hasadba, de mondanivalóm még egy csepp se volt. Pedig elvileg ez egy tartalmas blog.

Nos, az előző bejegyzésemhez képest történtek változások. Egyrészt kezdek egészségesebb és erősebb lenni, jó a Tyson-t még nem ütném ki, bár lassan de, biztosan haladok. Például amire nagyon büszke vagyok az-az, hogy újra képes voltam rávenni magam a futásra, pedig ez nagy szó. Jó az már máskérdés hogy milyen szinten teljesítek, de ezt még betudhatjuk idény elei formának. Most nagyon reménykedem, hogy a havazás is későn jön, ha egyáltalán jön. Ugyanis minél többet szeretnék futni a futópályán. Az a célom hogy 10 kilométert simán le tudjak majd futni x időn belül. Persze a futás nem csak fizikai terhelés, hanem fejbeli is. Legutóbb nekem ezzel volt problémám a lábamban még éreztem erőt, de fejben valahogy nem tudok még ott lenni. Akkor lesz jó, ha majd a gondolataimat teljesen ki tudom zárni. Azért már hiányzott, mert tényleg jót tesz az emberlelkének is. Meg hát az emléket is vissza-visszatérnek. Milyen szép is volt robogni a pályán. Persze erre már vajmi kicsi az esély, de hobbi szinten nagyon is jó. Aztán ha a futás mellé bejön a gyúrás is talán még emberi külsőm is lesz. Csak bírjam végig csinálni, de hát minden csak fejben dől el, hangsúlyozom. Paradox mód mégis hiába próbálok, aktívabbá válni sajnos még mindig a kelleténél többet döglődök az ágyban. A fáradékonyság egyrészt a gyógyszer mellék hatása lehet más részt azé, hogy elég rendszertelenül alszok. Persze ezt mostanában nem bántam meg. Ugyanis elkezdtem feltörni a burkot. De ez egyedül nem ment volna kellett külső segítség is és kaptam is elég sokat itthonról is és másoktól is. Például nekem nagyon sokat jelentettek a nem otthon (koli) eltöltött éjszakák. Kis remény sugaracskát csalt fel az égre, ami eddig is ott volt és talán még erősebben is csillogott, csak én azt nem vettem észre és mire most észbe kaptam már lehet, hogy hiába. Ez a sugár egy üstökös lehetett, ami igen ritka jelenség, és ha nem figyeled, meg jól akkor már hiába keresed. Ettől függetlenül nekem már ez a pár pillantás is megmelengette a szívemet… és nem tudom, hogy egyszer talán lesz-e közös pályám ezzel a nem mindennapi égitesttel, annyit már tudok, hogy segítet felnézni az égre és ezzel arra vezette rá a figyelmem, hogy igen is van élet a burkon kívül. Ezért már köszönettel tartozok neki, pláne azok után, hogy tudom mennyi ideig próbálta nekem világítani az utat. És én balgamód ügyet se vetettem rá. De hát ilyen a sorsunk... Akkor veszi, észre az ember a másikat mikor az már nem számít rá. Jaj, olyannyira túlbonyolítja magának az ember az életet. Úgy vagyok vele, hogy az ami kiemelt minket az állatok sorából az egyszerre áldás és átok ez pedig a gondolat. De hát a Jó Isten igen is tudta nagyon jól hogy mit ad nekünk. Azt meg ránk bízta miként használjunk. Legyen ennyi mára. Talán ez elindít valamit benned is Kedves Olvasó. Na Csoki!!!       

 

Ui: Gyólya hét volt a suliban de szar volt azért nem is írtam róla...

 

Ui.: Ez a jubíleumi 50. bejegyzésem az olvasók között válogatást sorsulunki Ádi 5 legjobb levele közül. :D:D:D

 

Szólj hozzá!


2009.10.11. 02:13 Kneerd

A burokban élt ember

Szia Kedves Olvasó

Végre vettem a fáradtságot és neki állok írni. Jobb időpontot nem is találhattam volna, mint ez a kései óra (számokban 1.30). Persze, mint tudjuk az ihlet nincs időhöz kötve. Nem akarok, most több oldalas regényt írni csak beszámolok az elmúlt hetekről, no meg arról hogy hogyan élem meg ezt az időszakot.

Mint már a legutóbbi bejegyzésemben is megemlítetem, valahogy ez a tanévkezdet nem úgy indult, ahogy vártam. És sajnos valahogy még mindig nem az igazi. Például az elmúlt két hetet megelőzve olyan szinten merültem le mentálisan, hogy az után rögtön megtámadott valami vírus. Így egy hetet otthon is töltöttem, megpróbáltam kiheverni a dolgokat. Több-kevesebb sikerrel. Még most is érzem, hogy gyenge vagyok, mint testben, és ami aggasztóbb fejben is. Persze próbálom magamat összeszedni, de ezt a kettőt együtt kell helyre állítani, mert mint tudjuk ép testben ép lélek. Csak arra kéne rájönnöm, hogy milyen félekeppen. Mert most érzésem szerint a lehető legrosszabb úton járok. És ez a továbbiakban erősen rányomhatja majd a bélyegét akár az emberi kapcsolataimra akár a tanulmányaimra, de akár újra az egészségemre és azt nem szeretném. Érzem magamon, hogy feszült, sokkal ingerlékenyebb és kevésbé mosolygós vagyok. Egyszóval megkeseredett. Azzá váltam, ami a legkevésbé akartam lenni… Ez azért elgondolkodtató. Visszanézve egy év alatt egy új Ádi született. Aki kemény, tartózkodó és csak a saját világában él. - Nem tudom mi lett velem? Azt hiszem, tényleg túl komolyan veszem az éltet. És tényleg el kellene kezdenem hinni azoknak az embereknek, aki szintén ezt, mondják. És hallgatva rájuk ideje lenne elkezdenem élni. De ez nem megy egyik napról a másikra. Egyre nehezebb kitörnöm abból a burokból, amit magam köré növesztetem az idő folyamán. De ha ebben maradok, akkor tényleg meghalok. Szóval itt az ideje levegőhöz jutnom és fényt kell deríteni arra is, hogy miért is kerültem a saját csapdámba. Annyira egyedi akartam lenni, hogy végül csak magamnak lettem az. De hát, na, én akkor se akarok tömegcikk lenni… Na akkor csoki!!!

Ui.: Majd egyszer befejezem…    

1 komment


2009.09.19. 23:43 Kneerd

Szóval eljött Eger

Szia, Kedves Olvasó

Visszatértem. Egyrészt mert egy páran hiányolták szerény személyem. Másrészt pedig most jött el az a pillanat, amikor infót kell adnom magamról. Mivel egy jó ideje tényleg nem hallattam a hangom. Most nem mennék bele a nyári sztorikba, mivel ha lett volna valami eget verő újdonság azt, valószínűleg akkor megosztottam volna a nagyérdeművel. Na, jó volt egy két kisebb mozzanat, mint az az egy hét a Balcsin a Petiékkel. Oda azért bánom, hogy nem mentünk többen. Ja meg voltam a Magyar- románon. De ebből is látszik, hogy tényleg egy merő unalom volt a nyaram, ha ennek a meccsnek is hír értéke van az élmények között. Szóval mindent egy bevetve már vártam az őszt és azt is, hogy visszatérhessek Egerbe. A szeptember elég jól indul mondhatni a sulit meg előző két hét olyan volt, mint amolyan kisnyár. Esküszöm több minden történt, mint ezt megelőzően. Volt melóm. Végre eljutottam a ZéPé-be, rögvest egy mást követő három koncert re mindegyik jó volt, egyik másik, azért mert találkoztam a barátaimmal, a Magna meg azért volt jó, mert Magna volt és az pedig mindig jó. Csak hát arra már egyedül kellett mennem, mert sajnos szűk körömben ezt a zenét mégsem szeretik, vagyis lehet, hogy nem értik, aki meg szereti, és talán érti is, na, ő… Hát ennyit röviden a nyári és őszi élményekből. Ebbe gondolom még nem fáradt bele a szemed. Folytatom is inkább. Szóval eljött Eger amitől a felpezsdülést a pörgést az adrenalint vártam, de… Igen a jó öreg de. Valahogy gyorsabban futottam neki mint amekkorát valójában ugortam. Na, ez most gondolom elég érthetetlen, amolyan Ádis kódolt mondatnak tudhatjuk be, de nyugi mindjárt kifejtem. Arra gondoltam, hogy többet vártam az egésztől valami olyasmit, mint tavaly ilyenkor. Tudom, tudom, hogy azzal az első két hónappal magam sem voltam megelégedve, de még is vártam az újdonság varázsát. Persze itt most nem arra gondolok, hogy most rossz lenne a társaság, mert nagyon örülök, hogy Gang tagokkal lakhatok együtt annak ellenére, hogy olyan rendetlenek hogy arra nincs szép szó, de hát ezt már tudtam akkor mikor belementem az együtt lakásba. Szóval velük nincs is gond. A suli maga nem rossz, ahogy vártam keményedik nőnek az elvárások, de hát ez a végzősök sorsa. Azért nagyon remélem, hogy ezt a sorsot még egyszer átérezhetem. Természetesen egy másik szakon. Mert ezzel a jelenlegivel minél gyorsabban végezni akarok. A csoportom is aranyos a lányok szépek maradtak a két fiú meg ugyan olyan bolond. Azért igyekszek belerázódni a dolgokba, azt hiszem, még túl merev vagyok. Meg fel is kell dolgoznom azokat az emóciókat, amik értek. Na, most elfáradtam. Remélem, hogy kedvében tudtam járni minden egyes hiányolómnak. Na Csoki

 

Ui.: Egy fiú nem lehet szép. De azért köszönöm.           

Szólj hozzá!


2009.06.23. 21:33 Kneerd

A láthatatlan háló

Szia

Vége ismét egy félévnek. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan el fog menni. De valahogy mégis így történt szinte csak most volt szilveszter és még a pezsgő pukkanása el sem halkult, már a szülinapomon koccintottunk. És az idő gyorsaságával egyenesen arányosan az események is csak úgy peregtek. Érdekes mód most is nagyon sok minden történt velem, azt nem tudom állítani, hogy teljesen mentesítettem magam az előző fél év történéseitől, mert nem, főleg év elején voltak hatással a döntéseimre, és ami érdekes az egészben, hogy minden, ami eddig történt e döntések következményei. Valahogy kezdem úgy felfogni az élet történéseit, mint egy fonalat, amire kis csomókat kötöget az ember, minden egyes csomó egy feladat, amit bevégeztetett és ez így megy, egyre csak addig még el nem fogy a gombolyag. Persze ezek a csomók nem szabályosan követik egymást, hanem hol felsűrűsödnek, hol szellősebbek lesznek. Nos, valahogy így érszem, hogy februárban felkötöttem egyet és utána csak úgy jött a többi, egyik hozta a másikat. És akkor lássuk mire is gondolok. A fő csomó az a döntés volt a mikor jelentkeztem ARC-nak itt rögtön átléptem egy kaput a bátorság kapuját. Jókora bizonyítással mentem tovább az úton meg küzdöttem és bent maradtam aztán jött az eFeN és az ottani meló, új embereket ismertem meg, mondhatni összekötöttem az ö fonalukat a sajátommal, kivel lazábban kivel szorosabban. Mert ezek a csomók, bizony nem a saját kezünk által kerülnek oda, bizony szüksége van az embernek mások szálaira is hiszen ha ezek nem lennének nem lehetne tagja annak a nagy hálónak ami láthatatlanul, de mégis összetartja az embereket. Na, jó nem bonyolítom túl mert megint megkapom az infantilis és a hasonló jelzőket, minden esetre remélem érti majd valaki. Hogy általánosan folytatva a félév elemzését azt kell, hogy mondjam az előbbinél jóval nagyobb közösségi életet éltem, persze tudjuk, hogy van ez, valamit, valamiért. Elfogadott tagja lettem a Gang-nek sőt tovább megyek nem hogy tagja fodrásza. Sőt majdnem bekerültem az iskola politikai rendszerébe, szerencsére nem. Köszönhetően annak hogy Magyarországon már ilyen szinten is mennek a fúrások. Ja igen talán szókimondóbbá is váltam és lazábba a nyugalmamról nem is beszélnék vizsgákon már kabalának számított a jelen létem. Jó fél év volt, mert tényleg nincs okom panaszra, de… igen itt jön az a tipikus DE. …valami mégis hiányzott, vagy inkább valaki, mert ugyan lett volna egy csomó jelentkező a kiadó jobb oldalamra, sőt még régi szeretők is be beálltak arról nem is beszélve, hogy papíron nős is vagyok, jó ha még fesztivál feleség az is több mint a semmi, de nem egyszerűen nem volt meg az a tipikus ujjcsettintés, amikor azt mondod Ő az. Mert hiába vagyok én elkönyvelve pinabubusnak, trendiboynak, partyface-nak, fodrásznak, vicces fiúnak bár mióta fősulis vagyok, valahogy nem mennek úgy a poénjaim, mint a gimiben, de én ezt nem a saját hibámra írom. De hát arra még várnom kell és addig meg maradnak ezek a jelzők és az ül és vár funkció. Na ez megint egy bonyi elbeszélés lett. Sebaj havonta belefér egy… Na Csoki.

1 komment


2009.05.18. 22:57 Kneerd

Halmazok halmazán

Szia Kedve Elhanyagolt Olvasóm

Ha most azzal kezdeném hogy elnézést kérek azért mert nem írtam mióta, akkor az valamilyen szinten kicsit ismétlésnek tűnhetne hiszen az alatt az egy év alatt mióta vezetem ezt a kis naplót azóta jó pár bejegyzésemet kezdtem valamilyen magyarázkodással.

Az eszperentet rege óta nem volt épkézláb bejegyzésem, ez persze nem azért lett, így mert nem történt velem semmi érdemes dolog, sőt talán túl sok is, amit valószínűleg nem is tudok majd visszaadni 100%-osan de azért megpróbálom. Csak címszavakban. ARC-oskodás, eFeN, csajok, bulik haverok, suli, változás, idő, magány, erő…

Hát, ha ezt a sorrendet nem is fontossági sorrendben jegyeztem le azért egy halmazon szépen lehet ne ábrázolni. A főhalmaz a suli aztán ebben tényleg már össze-vissza gabalyodnak a kis buborékok. Ami mégis mostanában a legtöbb mozgalmat jelentette az életemben az az ARC-oskodás volt. Azzal hogy márciusban beadtam a jelentkezési lapomat azzal egy úton szintet is léptem. Kicsit olyan ez mit egy szerepjáték ahol gyűjtögeted a tapasztalati pontokat, majd ha elegendőt összeszedtél, akkor feljebb lépsz egy lépcsőfokkal. Nos, igen azt hiszem szükségem is volt erre a megmérettetésre, erre a változásra. Bár később kiderült, hogy nem én leszek az-az ember, akinek az arcával a sulit népszerűsíteni fogják, de jobb is ez így. Nekem talán nem is lett volna elég nagy arcom ehhez. Arról nem is beszélve, hogy én is nyertem egy csomó mindent és itt ne anyagiakra gondoljunk inkább kapcsolatokra, ismeretségekre és újabb tapasztalati pontokat. Na meg jó kis szórakozási lehetőségekre. A heti bulik után már igen edzetnek, mondhatom magam így egy eFeN már meg se kottyant. Jó kis mulatság volt, jó zenék sok pia és egy gyönyörű szép feleség, ami említésre méltó ezzel kapcsoltban. Na és ha már itt tartunk, térjünk ki a csajokra, mert lássuk be nélkülük nem élet az élet. Ráadásul az én életem meg végkép nincs meg csajok nélkül, még ha tudjuk is hogy az állandó barátnők számat tekintve elég silányul, állok. Persze lett volna rá sansz most is hogy legyen és megint minden happy, de nem. Annyira bonyolult szituba keveredtem, hogy nem tudtam magam elengedni éppen ezért nem is ment a dolog. A másik az, hogy találkoztam a feleségemmel, akivel papíron együtt vagyunk, de a valóságban igen csak plátói. És inkább csak kívánhatom, hogy egyszer olyan csajom legyen igazából. De ez még várhat magára. Most jön, a nyár remélem sok-sok Balatoni élménnyel, no meg ZéPé-vel. NA jó mára ennyi fért ki belőlem. Na Csoki!

Szólj hozzá!


2009.04.05. 01:59 Kneerd

Eszperente rege

Szeretettel esedezem nektek! Eme levelem egy mese, melyben hetem elemzem. Rengeteg eset esett meg velem, ezzel el is kezdem.

Hetem eleje teteje, melyben nem szerepelt benne egy eleven este, erre belekeveredtem egybe. Lelkemet fekete leves melengette. Ezt, megkeverve egy-egy serrel. Kedvem eresztettem egyre messzebbre. Zene kergette testem, ebben teljesen elernyedtem. Eszem keresve, helyemre eredtem. Fejem keddre emeltem. Ebben nem leltem kedvem, mert rengeteg lecke lepett el engem. Lelkem egyetlen egy jelenet emelte, ez melegnek lenge szelleme. Rendben lecke lerendezve. Ettem rengeteget vegyesen. Testem-befestettem egy szerkezetben, melyben rengeteg elem repdesett. Este lementem „kedvenc helyemre”. De kedvem szegte egy-egy kellemetlen egyed.  Egy eszme kergetett engem, fejem helyemre tegyem le. Letettem. Reggel felvettem, mert eszem kellett fejlesztenem. Este meccsre meredtem. Ez kedvem emelte.  Lementem „helyemre” de flesseltem. Estet feledve egy kedves egyeddel csevegtem, emesenen rengeteget. Szemem reggelre eresztettem le. De fel kellet repesztenem, mert mennem kellett eszemet fejlesztenem. Ezzel rendben meg lettem. Eleredtem nem Egerbe.

Tetszet eme eszperente rege?

Rendben! Nevessetek egyet! Szeretlek benneteket!

 

Szólj hozzá!


2009.03.30. 22:35 Kneerd

Nem rossz csak eleven

Szia! Vége az új hét első napjának és most tényleg vége semmi buli semmi tánc. Ma alvás van. Talán… Jobb ha a tegnapi utazástól kezdem mert nagyon vicces volt, rá kellett döbbeni hogy a békák hülyék. Tudni illik miután letértünk az autópályáról, bele csöppentünk egy béka invázióba. Öcsém! Ennyi békát és mind át akart jönni az úton, mit se mondjak nem mindnek sikerült. De ez van ez a békák sorsa. Csak placcsannak és kész. Azért sajnáltam csórikáimat. Na, jó tudom ez elég semmit mondó sztori volt. Ma egy ZH-ra ébredtem. Mit volt mit tenni lementem megírni mondván adok magamnak egy sanszot. Megérte összedobtam magamnak egy 61% dogát, mondhatni semmi tanulás után. Nem tudom meddig játszatok még így de eddig mindig jó lapok jöttek le, hát hülye lennék nem ráhívni. Majd lehet hogy ez az sorozat megbukik csütörtökön bár már az sem mérvadó mert az is eldőlt már a múlthéten. A lényeg az hogy most túlvagyok egy ZH sorozaton. Bár pihenni nincs idő mert előttem áll az a rohadt ifjúsági koncepció amiből holnap kénytelen leszek írni vagy 4 oldalt. Sebaj megoldom ezt is. Jaj ma nagyon rossz voltam vagyis inkább csak eleven de mindenen röhögtem főleg a konfliktus megoldó tréningen voltam felpörögve, ezt betudhatjuk a fáradságnak, a szomorúságnak, a szereplési vágynak. Fáradság hát fogjuk a tavaszra és arra hogy egy hosszú-hosszú tél van mindannyiunk mögött. S lássuk be a sok buli az utazás a sport is elég fárasztó. Szomorúság, na igen elégé meg visel ez a morál ami körül vesz, aztán ezeknek tetejébe túl sok olyan dalt hallgatok ami beforgat, az is igaz hogy csak azért tudnak lehúzni mert igazat szólnak. Legyen az az országom sorsa vagy a társadalom romlása vagy akár a szerelem… A szereplési vágy talán egyedül ez az egyetlen dolog a mi pozitív az alábbi felsorolásban. Főleg azért mert nem vagyok színes. Vagy az vagyok? Nem, nem csak magamat adom. Ez megígérhetem. A másik meg az hogy tudom azt hogy ezt a szakmát amit tanulok, nem igazán fogom űzni. –Akkor miért csinálod Ádi? Azért mert érdekelnek a témák, új emberek (új megyék :P). Stb… Juppy végre elkezdték a Showder Klubot, ezt csak azért említem meg mert éppen az megy. Juj ma kellet hangosan olvasnom gáz ráadásul sokat. Jó relatív sokat Ádinak sok. Minden eset re szerintem vettem az akadályt és jól eladtam az anyagot. Lépek. Na csoki!     

Szólj hozzá!


2009.03.25. 23:54 Kneerd

A varázsing

Szia, Drága Olvasó! Most lett egy kis időm hogy végre meg írjam ennek a hétnek a történéseit. Ami azt illeti, most se lenne időm, mert tanulnom kéne mivel holnap ZH. No se baj majd reggel tanulok, most meg inkább kiírom magamból azt, ami feltorlódott bennem. Hétfőn részt vettem a „főpróbán” hívjuk inkább eligazításnak. Itt sokkal jobban izgultam, mint másnap. Ez talán annak volt köszönhető, hogy megtudtam a hét fiúból öt megy tovább a döntőbe ettől egy kicsit beijedtem. Magam sem tudom miért? Hiszen semmi veszteni valóm ezzel a „versennyel”. De azért mégis rossz lett volna, ha abba a kettőben lennék és nem a másik ötben. Így elhatároztam, hogy kedden nyugodt leszek, és nem félek semmitől, hiszen már nagyon régen tudjuk, hogy a legnagyobb ellenségünk a saját félelmünk. Aztán hogy megnyugtassam magam lekísértem a többieket a Kaziba. Igen lehet, hogy ez merészség a részemről, de nyugi nem volt semmi táncika arra azért figyeltem, hogy nehogy kihúzzam a gyufát. Viszont egy játszótéri látogatást megint sikerült nyélbe ütni. No comment… (üresség) Persze szokás szerint megint én maradtam lent a legtovább úgy hogy elvileg nem is akartam menni. Sebaj, felbattyogtam és lefeküdtem sajna nem aludhattam, sokat mert kilencre szupervízióra kellet mennem, de ez, hagyján ami sokkal fontosabb volt, hogy megtaláljam a megfelelő öltözéket estére. Ez azért okozott némi kis fejtörést a számomra, hiszen a sportos elegáns stílusnak kellet megfelelni.  Persze nem azért volt nehéz, mert távol áll tőlem, sőt én úgy érzem, hogy ezt a stílust képviselem a hétköznapokban is. Csak valami újra vágytam. Így ismét a talpam alá vettem a plázát persze a rutinos vásárló nem megy értő szemek nélkül ruhát venni ezért elhívtam magammal az egyik leghűségesebb olvasómat, hogy legyen a segítségemre. Mint később kiderült nem csak ketten mentünk, mert harmadikként hozzánk csapódott a szerencse is. Szerintem most csináltam életem eddigi legjobb vásárát, ugyanis a cundában belenyúltam egy hatszáz forintos ingbe ráadásul az én méretemben és az én színemben, így nem is volt kérdés hogy meg vegyem-e. Zsákoltam még egy övet is, így kijöttem durván 2000 Ft-ból. És ekkor még mindig nem volt vége a napnak. Jöhettek a gyerekek, azaz megtartottuk az első gyakorlati óránkat, na, jó inkább csak a többiek tartották én ott voltam, mint laptop kezelő és kerékkötő. De annak jó voltam nem? Ja és meg kaptam életem első tanár bácsi megszólítását, nem mondom szíven ütött, jó volt hallani. De talán elég is volt. Tulajdonképpen az egész előadás folyamán azon izgultam, hogy marad-e répa a végére. Ezt a lurkóknak szántuk eredetileg, hiszen az egészség volt a témánk és jónak láttuk, hogy ha rágcsálnak, valamit közbe legalább az foglalja le őket. Na de kérem én is gyerek vagyok én is meg kívántam a répát, jelzem előadás után mind az öten azt rágcsáltuk. Szerintem jó volt jól éreztem magam…  Na, aztán jött  az újabb tortúra vasalót kellet szereznem, mert az új ing sajnos nem vasalta ki magát a táskámban. Vajon miért? De ezt is meg oldottam rövid időn belül, mivel a csoporttársaim a szívükön viselik a sorsom így egy vasaló nem akadály. Az már egy másik kérdés hogy nem lehetet kivasalni az inget az anyaga miatt, de legalább megpróbáltam. Na, jó nem húzom tovább a sorokat. Eljött a nap fénypontja az ARC gála. Mint már mondtam nem izgultam legalább is azt játszottam, hogy nem izgulok. Azért nyugtató képen kaptunk egy felest. Különösebben nem éreztem, bár mások azt állítják látszott, de ma rájöttem, hogy ők már a pezsgős arcomat látták, ami a leírások alapján csücsörítős. No, sebaj, ez legyen a legkevesebb. Az a baj hogy a versenyről nem tudok sokat írni, mert annyira gyorsan történt az egész az első bevonulás a beszélgetés és az eredményhirdetés, mint ha csak percekkel követték volna egymást. Azt tudom, hogy magamat adtam. Megpróbáltam sokat beszélni lehetőleg értelmese. Ez annyira nem sikerült, de rajtavoltam eskü. A lényeg hogy nem kellet sokat várnom az eredményhirdetésnél mivel az én nevem mondták ki elsőnek. Na persze ez annak tudható be, hogy én voltam a tovább jutottaknál az első az abc-ben. Most nincs más hátra, mint előre irány a döntő. És itt szeretném megköszönni azoknak, akik eljöttek, aki támogattak lelkiekben, vásároltak velem vagy éppen vasalót szerváltak a számomra. Köszi. Na, most megyek, mert holnap csuda dolgom lesz valahogy mentálhigiénésé kéne változtatnom az agyam. Na, Csoki!!!

Szólj hozzá!


2009.03.22. 21:54 Kneerd

Erő kell

Szia. Mögöttem maradt megint egy hét és vár rám egy újabb. A hét elejéről már tartottam már beszámolót neked. Tánc ügyben nincs változás. Nyitott vagyok mindenki táncára. A lényeg az, hogy adja magát. Szerdán úgy elindultunk bulizni, hogy mindenki bealudt velem az élen. Na, igen azért jobb, ha belátjuk, hogy az alvás sem árt néha a szervezetnek. Csütörtökön kénytelen voltam itt maradni egy fotózás miatt, de hát a cél érdekében mindent. Jelen esetben a mindent azt takarja, hogy vonatoznom kellet péntek hajnalban ráadásul megszívatott az IC is ezért kénytelen voltam személlyel menni fűtött kabinban úgy, hogy jégeralsót és trikót viseltem. De miért is? Mert március idusa után is jónak látta az időjárás, ha behavazza tájat. Nem mondom, hogy nem volt csodaszép amint öklömnyi hópelyhek borították be az eget. Na de ha kérhetem ne tavasszal. Amúgy is elegem van, már ebből a télből el akarom felejteni… A lényeg hogy valahogy haza vergődtem, már hiányzott anya meg Annácska is. Bár nem töltöttem otthon sok időt éppen csak annyit hogy kimostuk a ruháimat, és hogy aludjak. De ma már megint Egerben voltam többet, hiszen reggel felkeltem és már itt voltam 10re. Apa lehozott, kirándultunk a várban, mondhatni meg volt a féléves vár vizitem, ja és a völgyben is voltam akkor arra is érvényes a vizit. Ennyit erről a hétről. Kacsintsunk egy kicsit előre, de ne, nagyon mert ez egy nagyon hosszú hét lesz, és nem akarok már abba belefáradni, hogy agyalok rajta milyen is lesz. Más részt soha sem túl jó, ha nagyon előre szaladok, mert közben nem élem meg a jelent. Ezen dolgozgatok mostanság, hogy ne rohanjak nagyon. Remélem sikerül lassítani. Most sok erőre lesz szükségem, mert nagy meg mérettetés előtt állok és lehet, hogy nem pozitív előjellel jövök ki belőle, de állnom kell a sarat és akkor is meg kell mutatnom mindenkinek, hogy nem, vagyok szar ember. Na, csoki.

Szólj hozzá!


2009.03.19. 09:32 Kneerd

Csak egy tánc volt...(?)

Szia. Hű hát azt kell, mondjam, hogy a hétfő estém nem éppen volt eseménymentes. Mondtam én hogy minden hét más és más. Minden esetre a sokak által igen csak ledegradált Kazi okozott pár kellemes és még több kellemetlenebb percet. A probléma oka az igencsak szabad stílusú és igen sok törzsi elemet tartalmazó tánckultúrám. Nagyon ritka, amikor olyan csajjal tudok táncolni aki, érzi az ütemem. Eddig két volt osztálytársam büszkélkedhetett ezzel a tehetséggel és most leltem egy szalmaszálat, akit úgy mozgat a szellőm, ahogy én azt kavarom. No de ahogyan a kisfákat úgy a szalmaszálakat is őrzik ráadásul igencsak féltő szemek. Így ez rányomta a bélyegét a felhőtlen felszabadultságra. Mondjuk addig nem is volt gond, amíg lent volt a Gang minden tagja, de mint, azt már említettem valamiért nem szívlelik eme szórakozóhelyet. Éppen ezért ennek köszönhetően szép lassan elkezdtek haza szállingózni, míg nem egyedül maradtam. Még ez sem feszéjezett abban, hogy folytassam a táncot. Az már jobban hogy az „őrszem” egyre jobban kezdte fölhúzni az agyát. Ráült csórikám fejére a zöldszemű szörny. Pedig én csak táncoltam… Nos, minden esetre jobbnak láttam indulóra fogni. Mert nagyon nem lenne előnyös, ha mostanság kozmetikáznák át az ARC-om. Arra gondoltam hatásosabb, ha nem egyedül távozom. De mivel a Gang-ből már nem volt senki, ezért kénytelen voltam igénybe venni egy régi szalmaszál segítségét. Aki segített. Ezen mondjuk egy kicsit meglepődtem, hogy szó nélkül követett. De hát ez a sors keze mindenkit meg kell ismerned valamiért. Na, minden esetre bevédtem a fejem, még ha csak az elmém segítségével is, bár én azt vallom, hogy többet ésszel… A lényeg az, hogy ennek az estének is meg volt a maga tanulsága. Nem biztos, hogy ér egy tánc annyit, hogy akár az legyen az utolsó… Kedden színházban voltam, jól éreztem magam, még ha egyedül is voltam, de ez a világ mindig elvarázsol és ráébreszt, hogy annyira, de annyira jó lenne ezt csinálni életem végéig… Na, Csoki!

Szólj hozzá!


2009.03.16. 00:11 Kneerd

Hétről hétre

Szia, Kedves Olvasó. Ismét magam mögött hagytam egy hetet már nem is tudom hányadikat. 5-6? Tényleg nem tudom, csak úgy repül az idő. Néha már összefolynak a napok, de azért mindig van valami, ami minden hetet mássá tesz egy cseppet. Például ez a hét elég mozgalmas volt, ha csak azt nézem, hogy a hételején része lehettem egy játszó téri mókának egy régi szalmaszállal, vagy azt, hogy új és új szalmaszálak kacsingatnak rám kiket még fognak, vagy nem fognak, de igen távolról lesnek utánam. Na persze van olyan is, amikor a mámor tréfál meg és magad sem érted, hogy mit csinálsz. De bármis történjék, mindig csak ugyan az az üresség marad utána. Azt hiszem rosszul élem át ezeket a helyzeteket vagy nem is tudom… No, mindegy próbálom ezeket a dolgokat helyre rakni. A legjobb és legüdítőbb az volt hogy meglátogatott a Pajti. Vele legalább tisztán és őszintén tudok nevetni, sok erőt adott, hogy itt volt. És én ezt meghálálván cserébe levágtam a haját. Persze nem ő volt ezen a héten az első, mert előtte már a Petin volt szerencsém gyakorolni. Az nap már ki is érdemeltem A Fodrász becenevet így az Apartman Gang-ban már így szólítanak. Persze női frizukat nem vállalnék, mert ha rajtam múlna elég sok Sinéad O’Connor fizimiskájú lány rohangálna az utcákon. Ja, ma főztem is egész jó lett. Hu, eszembe jutott, hogy takarítottam is az már kevésbé volt jó, sőt elég nagy nyomokat kellett eltüntetnem ráadásul elégé kis sikerrel, mert rögtön kiszagolták az itt lakók, hogy mi folyt itt… No Comment… Na ennyi lettem volna mára. Új hét új remény… Csoki!   

Szólj hozzá!


2009.03.08. 23:27 Kneerd

Az üveg

Szia Kedves Olvasó

 

Na mi a helyzet? –jaj mindig én, kérdezlek téged pedig, itt mindig nekem kéne mesélnem. Ami azt illeti, jól vagyok így első látványra. Ha egy kicsit jobban meg vizsgálom magam, akkor már  rá kell jönnöm, hogy ez nem tejesen így van és itt most nem feltétlen arról beszélek hogy a múlt hetet egy merő takonyban töltöttem, amit remélem holnapra de legkésőbb keddre teljesen kitudok heverni. Nos, hogy is vagyok?  Úgy érzem magam, mint egy félig töltött üveg ami ide-oda gurul van is benne valami meg nincs is. Lehet, hogy megint sikerült a legnehezebb módján megfogalmazni a lelkiállapotom, de már gondolom, a rutinosabbak kezdenek hozzászokni ezekhez a kis szösszenetekhez. Apropó a rutinosabbakról jut eszembe egyre több embertől hallom, hogy valakijének a valakije is olvassa a blogomat. Azért ez egy kicsit mindig meglep. Azt hittem, hogy jó formán csak magamnak írok és magamnak olvasom vissza ezeket a bejegyzéseket. Na persze ezt nem mint ha bánnám sőt nagyon is örülök. Egy szó, mint száz megvagytok, dicsérve kedves olvasok. És ha már a köszöntéseknél tartunk, akkor Isten éltesse az össze hölgyet eme jeles napon. Bár megjegyzem, nálam minden nap a nők körül forog(na). Ja sajnos csak –na. Már hiányzik egy Múzsa. Mert nem mondom, hogy rossz a fiúkkal lógni egész áldott nap, mert a falka szellem miatt szükség van arra is. De valahogy hiányzik a sétálgatós, mozizgatós, beszélgetős, új embert megismerős időtöltés. Azt hiszem, ez töltené meg teljesen az üveget. De most valószínűleg egy ilyen időszak vár rám amikor magammal kell foglalkoznom. És ennek jelei is vannak, elszántam magam egy két olyan lépésre. De ezekről még nem beszélek, mert nem tartom szerencsésnek, ha előre elmondom. De ha meg lesz foganatja, akkor meg már úgy se kell róla beszélnem. Na, lépek. Na, Csoki!     

Szólj hozzá!


2009.02.22. 14:20 Kneerd

Tabula rasa, ahogyan én írom

Szia, Kedves Olvasó

Na mi újság? Nálam semmi különös. Már megint nagyon rég írtam. Annak dacára, hogy egyre több elismerő üzenetet kapok azzal kapcsolatban, hogy jó dolgokat írok. Ezen üzeneteknek köszönhetően egyre több dologról szeretnék majd írni, mert van egy csomó ötletem. Így a továbbiakban is szeretnék érdekes témákat feszegetni.

A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt idő alatt letudtam a vizsgákat szerencsére sikerrel vettem az összes akadályt, sőt már túl vagyok a szorgalmi időszak második hetén is. Ezzel, hogy befejeződött egyben lezáródott az első félév, minden értelemben. És akkor itt térnék ki a mai címemre. Ugyanis Arisztotelész és John Locke óta tudjuk, hogy az ember születésekor tiszta lappal indul és az élete során gyűjtött tapasztalatok alapján írja tele a saját lapját.

Én személy szerint nem tudom, hogy mennyi lapot kaptam arra, hogy tele írjam, de ez alatt a húsz év alatt írtam már rá vidám és keserű dolgokat. Nem tudom, hogy ha fejezetekre kéne bontanom az eddig történteket, milyen szisztéma szerint bontanám fel. Most azt látom a legjobbnak, ha félévekre szedem és minden egyes félév során szerzet tanulságot viszem tovább. Vegyük alapul az előző félévet. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy „keserédes”. Mégis azt kell, mondjam az történt velem, amire vágytam pörgés és kimozdultam egy olyan közegből, amiben eddig éltem. Azzal hogy eljöttem ráléptem az önállóság útjára. Amin tudom, hogy nehéz lesz végig menni és nagyon sok seb fogja érni a testem a lelkem és szívem, de megcsinálom. Végig akarom járni mert kíváncsi vagyok. Egyrészt arra, hogy mi vár rám az útvégen, hogy hány lapom van még hátra hogy rávéssem az úton szerzett tapasztalatimat . És arra, hogy milyen ember leszek az útvégére… Na visszatérve a múlt félévre és arra hogy milyen tanulságokat vontam le belőle. Az biztos, hogy nem akarok az az ember lenni, aki az első két hónapban voltam, változtam és megijedtem, valami olyannak próbáltam magam mutatni, ami nem én vagyok. Szerencsére azért találtam olyan embereket, akik hamar ráébresztetek a dolgok valójára. Na meg elkezdtem hinni… Hinni a „Kisfa” szemeinek… Persze ez amilyen gyorsan rendbe rakta az életem olyan gyorsan szaladt is tovább és mára már más udvarát díszíti. Én meg ott maradtam egyedül és fetrengtem a sárban. Szerencsére ekkor is voltak körülöttem. A régi barátok, akiket orvul itt hagytam. Tudom ez némelyiküket bántotta nagyon. De azt is remélem, hogy megérti mindenki, hogy keresem a helyemet a világba és minél jobban meg akarom ismerni önmagam és én azt hiszem, hogy ezt csak ezen az úton tehetem meg. Ja azért iskolába is jártam, ott is tanultam ezt meg azt. De abban már egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezen a szociális ágon fogom majd meglelni életem gyümölcsét (ebből fogok megélni és ez lesz az életcélom). Sőt vegyük ezt is csak egy állomásnak… A művtöri jelenleg jobban érdekelne, persze kitudja, lehet csak addig míg nem tanulom… És hogy mi a tanulság a múlt fél évből egyszerű azt kell folytatnom amit elkezdtem novemberben csak magamat adni mindenben megtalálni az arányt és mindenkinek csak annyit adni magamból amennyit megérdemel.  

Most pedig elkezdődőt az második félév, keményen edzek (ez még annyira nincs meg valósítva bár minden edzésen lent vagyok csak fejben még nem tettem össze magam), suliba járok (mert nincs más dolgom), bulizok (gyűjtögetem a szalmaszállakat) és próbálok normális emberi kapcsolatokat kiépíteni (csak mértékkel). Na lépek… Majd egy szép napon visszatérek addig is nézz be hozzám hát ha találsz valami gyöngyszemet. Csoki

Szólj hozzá!


2009.01.23. 14:14 Kneerd

Idézet

Szia

Ma egy könyvből szeretnék idézni neked. Ezt a Jézuska hozta nekem, ö már tudta, hogy milyen megpróbáltatások várnak rám. Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. A címe Igazi szerelem az írója pedig Mary Beth Bonacci. Érdekes kis olvasmány, éppen ezért szeretném megosztani veled, hátha ez egyszer még hasznodra válik.

Szerelem vagy fellángolás?

·         „Mi a különbség a szerelem és az érzelmi fellángolás között?”

A szerelem pontosan úgy szereti a másikat, ahogy az van. Az érzelmi fellángolás azt a képet szereti, amelyet a másik emberről kiállított.

A szerelem az, hogy szerelmes vagy valakibe. Az érzelmi fellángolás az, hogy „szerelmes vagy a szerelembe”.

A szerelem fokozatosan történik, idővel. Az érzelmi fellángolás gyorsan történik.

A szerelemben két ember egyre jobban kijön egymással, ahogyan az idő múlik. Fellángoláskor a veszekedések idővel gyakoribbak és súlyosabbak lesznek.

A szerelemben a család és a barátok általában helyeselnek. Az érzelmi fellángoláskor a család és a barátok gyakran nem helyeselnek.

A szerelem úgy látja a másikat, mint a világnak fontos részét. Az érzelmi fellángolás úgy látja a másikat, mint teljes világát.

A szerelem a legjobbat hozza elő. Összeszedettebbé, gyümölcsözőbbé és hatékonyabbá tesz. Az érzelmi fellángolás a legrosszabbat hozhatja ki belőled. Szétszórtabbá, kevésbbé produktívvá tesz, és kevésbbé leszel „igazi” önmagad.

A szerelem kitartó, az érzelmi fellángolás jön és megy.

A szerelem azt keresi, hogy adjon. Az érzelmi fellángolás azt keresi, hogy kapjon.

Hát ez lett volna mára a napi okosság a részemről. Aztán, hogy mit szűrsz le belőle azt már rád bízom. Na csoki!

 

Szólj hozzá!


2009.01.13. 23:02 Kneerd

Comenius és barátai

Szia

A röpirat után illendő valami velősebbet monitorra dobni. Így neki is fogok. Ma elég passzív voltam minden téren, kivétel a kajálás azt nem adom fel. Persze a többi dolgot sem adtam ma fel csak valahogy kevesebb erőt fordítottam beléjük, mint kellett volna. Azért átnyálaztam Comenius életét belőle már nagyon franya vagyok, no meg jó ilyeneket olvasgatni tudni róluk meg még jobb. A tudás hatalom elvében próbálom élni a minden napjaimat mostanság. Remélem, hogy sikerrel. Bár ahol ezt a tudást ellenőrizni tudom az a honfoglaló, de ott nagyon visszaestem a tegnapi Pest-megye második hely után. Mondjuk volt ma bajnokság is ahol több mint 5500-ból 725 lettem. Na jó nem sokkollak ezzel a játékkal. Hú, de most így visszanézve tényleg nem csináltam ma semmi érdemlegeset. A védelmemre legyen mondva, hogy ez a szar idő teljesen elnyom. Hiányzik a napocska nagyon. Szeretném, ha újra simogatná az arcomat és szikrázna és ragyogna. De még egy jó darabig nem fog megmelengetni sajna. Jaj de a nap melegénél sokkal jobban vágyok már édesanyám ölelésére. Remélem, hogy megfogadtad a tanácsomat, amit tegnapelőtt mondtam. Már csak bő másfélnap és itthon lesz. DE JÓ!!! Ha hiszed, hanem van szakállam, vicces… ÁÁÁ nem tudom valahogy nem tudok mostanában valami igazán frappáns bejegyzést írni. Ami azt illeti, valami érik bennem de még nincs itt az ideje hogy feltárjam. No meg Comenius és barátai igen lekötnek és az ö gondolkodásaik is igen csak elgondolkodtatnak az életről. Csak nehogy túl sokat gondolkodjak arról, hogy mi is az élet. S mire feleszmélek már késő. Na, előzetesnek ennyit a „nagy” műből. Azt nem ígérem, hogy holnap már lerakom eléd sőt… De az fix, hogy holnap ismét elolvashatod milyen volt a napom. Persze ennek csak egy feltétele van. Méghozzá az hogy érdekel-e. Jó lépek. Na Csoki. Ja és élj boldogan ma és akkor holnap még boldogabb leszel. Dama la nob  

 

Szólj hozzá! · 1 trackback


2009.01.12. 23:19 Kneerd

Röpirat

Szia

Ma csak egy villám jegyzetet nyomogatok ki az ujjaim alól. Egyrészt azért mert ma is nagyjából az történt mint az utóbbi napokban más részt meg éppen nagy honfoglalás közepette vagyok. Már elég szép mennyiségű manim van és a keresztem is új alakot vett fel. Kicsit szomorú hogy csak erről tudok beszélni, na de mint tudjuk lesz ez még így se. Holnap elkezdem tanulni a modnevfilt szereztem könyvet nem egy utcsó szempont. Na majd holnap bővebben. Na Csoki.

 

Szólj hozzá!


2009.01.11. 21:49 Kneerd

A walkman nem túl gizda

Szia

Na mizújs?  Ja, hogy most én beszélek magamról, tényleg. Velem semmi újdonság nem történt azon kívül, hogy itthon porosodtam. Sajnos szó szerint, mert most már elég szörnyű állapotok uralkodnak a lakásban. Szó mi szó oda basztunk a feng shuinak. Sebaj, majd szerdán kiganézom a lakást talán egy napig már rendbe tudjuk tartani. Jaj de jó már csak csütörtök és jön anya. Ajánlom mindenkinek, hogy ha ezt elolvasta, akkor keresse meg a saját anyukáját és ölelje meg nagyon. Mert egy anya mindennél több. tegnap elfelejtettem mondani, hogy megcsináltam egy IQ tesztet. A fényes jelzőt kaptam. Persze azért ezek a netes tesztek kicsit sántítanak nekem. Majd egyszer megoldok egy igazit is. Az a tuti. Evés terén jól állok most már abszolváltam a harmadik napot is. Csak így tovább! Tudom. Valamit mindig elfelejtek mondani és csak másnap jut eszembe, de ennek az a következménye, hogy akkor meg azt felejtem el, ami aznap jut eszembe. Érted ugye? Hú, szeretnék kérni valamit, ha esetleg a birtokodban van a Kimnowaktól a Háború című dal digitális formában, akkor passzold már át nekem valahogy. Köszi. Mert nekem ugyan megvan, de csak „őskori” kazettaszalagon és hát lássuk be manapság már a walkman nem túl gizda. Mára ennyi lenne. Szeretnék ennek a dalnak a szövegével búcsúzni. Na, Csoki!

Nézd a vad hajnalt,
hogy tépi szét az éjszakát,
Hogy múlik el majd
minden titok s minden vágy.
Pillanat és vége,
lassan lángra lobban az ég.
Egy pillanat a béke,
hát add ezt nekem még!

Hajtsd ölembe arcod,
hadd rejtsem el most, ne lássa más!
A holnap úgyis
ellopja tőlem, s nem lesz más,
Csak egy emlék,
sosem volt lázas, vak zuhanás.
Hazudj nekem még,
oly édes a gyilkolás,

Hisz minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nincs több halálom,
minden kapu nyitva áll
Elszáll az álom,
szemedben vágtató paripák
Menekülj, angyal!
Vissza se nézz a fényből már!
Megtört hatalmam,
földre hullt koronám,

Mert minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Nézd hát a hajnalt,
karjai közt hogy haldoklik az éj
Hogy tűnik el majd,
kék bársonyán már átüt a fény
Pillanat és vége,
megvadult szívekbe veszett világ
Sosem lesz béke,
alattunk lángol az ágy

És itt marad a félelem,
túl közel a végtelen
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.

Minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők, tombol a vér,
szárnyra kap, s elvisz a szél
már.

Szólj hozzá!


2009.01.10. 22:48 Kneerd

Semmiség

Szia

Ma folytattam a csepegtetést, de valahogy most nem volt túl jó étvágyam, de azért megettem a szokásos adagot és betartottam a szokásos ritmust is. Már a beszélhetünk két nap után megszokásról. Igyekszem most végbe vinni ezt a kúrát. Azért az evésen kívül csináltam mást is tanultam és játszottam. Az a baj, hogy mostanában lazábbra veszem a tanulást, bár a pszicho már egész jól megy, de modnevfilből még mindig nem tartok sehol az a gond hogy nem nagyon izgat és semmi értelme nem volt azoknak az óráknak, amikre bementem a kár másnaposan is, mert semmi nem maradt meg tulajdonképpen már akkor nem éreztem magamnak ezt a tárgyat. Azért remélem valahogy csak meg oldom. A honfoglaló is fel szokta húzni az agyamat szóval azt is hanyagolom. délután szundikáltam két evés között pedig sétálni akartam, bár kitudja talán jobb is, ha most nem megyünk levegőre huzamosabb ideig, egyrészt mert hüvi van más részt, pedig azért mert csupa por az egész. Most meg kicsit elszontyolodtam, mert X-elt az Inter. Ja, ma is beszéltem anyával. Már csak csütörtökig kell kibírni nélküle. Nehéz, lesz, de mit tudok csinálni. Na szerintem még nézem a tévut aztán beszundizok. Pedig ma nagyon party hangulatom volt. Na, sebaj, majd otthon bulizok, remélem mihamarabb. Na csoki!

Szólj hozzá!


2009.01.10. 00:00 Kneerd

Cseppek

Szia

Mint azt ma hajnalban megígértem, így hát vissza tértem. Vissza utalva az előző bejegyzés címére „elkezdem” na ez nem csak az írásra vonatkozik spontán hanem arra is például, hogy vissza szedjem az elveszet kilóimat. Na ezt ma reggel el is kezdtem mivel azzal indítottam a napot hogy leszaladtam a patikába és vettem egy 100ml-s Béres cseppet, állítólag az étvágyat csinál meg az ilyen nátha meg egyéb korság időszakban nem árt ha megerősíted magadat. Na minden esetre ma 5 étkezést vittem végbe méghozzá elég szisztematikusan mivel minden 3 órában táplálkoztam, na nem kell nagy evésekre gondolni  csak 1-1 szendvics vagy chilisbab csúszott le. Szóval ma már volt étvágyam, nem tudom mennyire köszönhető ez a gyógyszernek, lehet, hogy inkább csak placebo hatás az egész, de ez nem is számit a lényeg a végeredmény. Aztán még ma válaszoltam egy két pszicho kérdésre, hont is foglaltam. De a legfontosabb hogy beszéltem anyával. Felvilágosítottam, hogy gáz van Európában vagy is éppen arról hogy nincs gáz Európában, így ezért sütkérezzenek ameddig csak lehet. Na mára ennyit. Csoki

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása