Szia, Kedves Olvasó. Ismét magam mögött hagytam egy hetet már nem is tudom hányadikat. 5-6? Tényleg nem tudom, csak úgy repül az idő. Néha már összefolynak a napok, de azért mindig van valami, ami minden hetet mássá tesz egy cseppet. Például ez a hét elég mozgalmas volt, ha csak azt nézem, hogy a hételején része lehettem egy játszó téri mókának egy régi szalmaszállal, vagy azt, hogy új és új szalmaszálak kacsingatnak rám kiket még fognak, vagy nem fognak, de igen távolról lesnek utánam. Na persze van olyan is, amikor a mámor tréfál meg és magad sem érted, hogy mit csinálsz. De bármis történjék, mindig csak ugyan az az üresség marad utána. Azt hiszem rosszul élem át ezeket a helyzeteket vagy nem is tudom… No, mindegy próbálom ezeket a dolgokat helyre rakni. A legjobb és legüdítőbb az volt hogy meglátogatott a Pajti. Vele legalább tisztán és őszintén tudok nevetni, sok erőt adott, hogy itt volt. És én ezt meghálálván cserébe levágtam a haját. Persze nem ő volt ezen a héten az első, mert előtte már a Petin volt szerencsém gyakorolni. Az nap már ki is érdemeltem A Fodrász becenevet így az Apartman Gang-ban már így szólítanak. Persze női frizukat nem vállalnék, mert ha rajtam múlna elég sok Sinéad O’Connor fizimiskájú lány rohangálna az utcákon. Ja, ma főztem is egész jó lett. Hu, eszembe jutott, hogy takarítottam is az már kevésbé volt jó, sőt elég nagy nyomokat kellett eltüntetnem ráadásul elégé kis sikerrel, mert rögtön kiszagolták az itt lakók, hogy mi folyt itt… No Comment… Na ennyi lettem volna mára. Új hét új remény… Csoki!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.