Szia Kedves Olvasó

Végre vettem a fáradtságot és neki állok írni. Jobb időpontot nem is találhattam volna, mint ez a kései óra (számokban 1.30). Persze, mint tudjuk az ihlet nincs időhöz kötve. Nem akarok, most több oldalas regényt írni csak beszámolok az elmúlt hetekről, no meg arról hogy hogyan élem meg ezt az időszakot.

Mint már a legutóbbi bejegyzésemben is megemlítetem, valahogy ez a tanévkezdet nem úgy indult, ahogy vártam. És sajnos valahogy még mindig nem az igazi. Például az elmúlt két hetet megelőzve olyan szinten merültem le mentálisan, hogy az után rögtön megtámadott valami vírus. Így egy hetet otthon is töltöttem, megpróbáltam kiheverni a dolgokat. Több-kevesebb sikerrel. Még most is érzem, hogy gyenge vagyok, mint testben, és ami aggasztóbb fejben is. Persze próbálom magamat összeszedni, de ezt a kettőt együtt kell helyre állítani, mert mint tudjuk ép testben ép lélek. Csak arra kéne rájönnöm, hogy milyen félekeppen. Mert most érzésem szerint a lehető legrosszabb úton járok. És ez a továbbiakban erősen rányomhatja majd a bélyegét akár az emberi kapcsolataimra akár a tanulmányaimra, de akár újra az egészségemre és azt nem szeretném. Érzem magamon, hogy feszült, sokkal ingerlékenyebb és kevésbé mosolygós vagyok. Egyszóval megkeseredett. Azzá váltam, ami a legkevésbé akartam lenni… Ez azért elgondolkodtató. Visszanézve egy év alatt egy új Ádi született. Aki kemény, tartózkodó és csak a saját világában él. - Nem tudom mi lett velem? Azt hiszem, tényleg túl komolyan veszem az éltet. És tényleg el kellene kezdenem hinni azoknak az embereknek, aki szintén ezt, mondják. És hallgatva rájuk ideje lenne elkezdenem élni. De ez nem megy egyik napról a másikra. Egyre nehezebb kitörnöm abból a burokból, amit magam köré növesztetem az idő folyamán. De ha ebben maradok, akkor tényleg meghalok. Szóval itt az ideje levegőhöz jutnom és fényt kell deríteni arra is, hogy miért is kerültem a saját csapdámba. Annyira egyedi akartam lenni, hogy végül csak magamnak lettem az. De hát, na, én akkor se akarok tömegcikk lenni… Na akkor csoki!!!

Ui.: Majd egyszer befejezem…