Szia! Hiányoztam? Gondolom... Mindegy most itt vagyok. Az utóbbi napokban valószínűleg lustának tűnhettem. Valóban ez ötven százalékban igaz is. De a másik fele az időmnek információ gyűjtés, gondolkodás és egyéb tevékenységekre korlátozódott. Fény és árnyék? Miért pont ez a címem? Kezdjük a fénnyel az mégis barátságosabb, ígéretesebb, szikrázóbb és derűsebb. a Pénteki nap a kultúra jegyében zajlott egy kis Galéria látogatást értve ez alatt. Majd jött a szombat mely a várakozás jegyében pörgött le az élet homokóráján de a remény oly gyorsan fogyott el mint az apró homok szemek. Vasárnap cirkusz látogatás újabb kulturális élmény és újabb strigula az életcélok rovatába az emberek szórakoztatása bejegyzés mellé. Egyébként érdemes volt elmenni kellemesen csalódtam a cirkuszban. Ajánlom neked is, hogy látogass el egészen máshogy fogsz hozzá állni ahogy pl. 10 évvel ez előtt.  Eljött a hétfő és homokóra megint csak pereg pereg... Ma egy angolóra és ennyi. Ja meg nagyon meleg idő... És most jön az árnyék ami hűvösebb, szürkébb és halottabb. Mert ezt a pár napot be árnyékolta egy borzasztó esemény ami nem konkrétan az én környezetemre vonatkozik, de valahogy mégis engem is gondolkodásra sarkalt.  Történt ugyan is, hogy péntek du. ülök a szobámban és végzem a monoton apróságaimat. Majd egyszerre csak végig suhan a szobámon a borzongás szele. Nem tudom mihez hasonlítani, egyszerűen úgy elnehezülsz egy pillanatra és érzed, hogy baj van. De ahogy jött úgy el is ment majd újabb percek és szirénák törik meg a csendet, de még mindig nem törődtem vele mert itt a szomszédban a mentőállomás és egy idő után hozzá szoksz ehhez a hanghoz. A konkrét információ szerzés a hírről csak szombat du. történt meg, a húgom mondta, hogy ki van dőlve az oszlop és előtte virágok és gyertyák. Majd vasárnap megnéztem én is személyesen. Hétfőn  anya megtudta a baleset körülményeit. Egy 24 éves fiú az alig pár hete vásárolt motorjával neki vágódott az oszlopnak, a feje súlyosan sérült és itt jön a sors iróniája az ügyeleten az nap a saját édesanyja volt az ügyeletes orvos és neki kellett újra élesztenie a fiát... Hát ez nagyon kemény... A gyertyák még ma is égnek, és a virágok is száma is csak egyre nő. 24 év ez borzasztó. Arra kérlek, hogy vigyázz magadra és vigyázz másokra is. Mért ahogy téged is szeretnek mások úgy a másikhoz is kötődnek emberek. Szép álmokat. Azaz csoki.