Kneerd 24 óra

Szia Kedves Olvasó

Na mi a helyzet? –jaj mindig én, kérdezlek téged pedig, itt mindig nekem kéne mesélnem. Ami azt illeti, jól vagyok így első látványra. Ha egy kicsit jobban meg vizsgálom magam, akkor már  rá kell jönnöm, hogy ez nem tejesen így van és itt most nem feltétlen arról beszélek hogy a múlt hetet egy merő takonyban töltöttem, amit remélem holnapra de legkésőbb keddre teljesen kitudok heverni. Nos, hogy is vagyok?  Úgy érzem magam, mint egy félig töltött üveg ami ide-oda gurul van is benne valami meg nincs is. Lehet, hogy megint sikerült a legnehezebb módján megfogalmazni a lelkiállapotom, de már gondolom, a rutinosabbak kezdenek hozzászokni ezekhez a kis szösszenetekhez. Apropó a rutinosabbakról jut eszembe egyre több embertől hallom, hogy valakijének a valakije is olvassa a blogomat. Azért ez egy kicsit mindig meglep. Azt hittem, hogy jó formán csak magamnak írok és magamnak olvasom vissza ezeket a bejegyzéseket. Na persze ezt nem mint ha bánnám sőt nagyon is örülök. Egy szó, mint száz megvagytok, dicsérve kedves olvasok. És ha már a köszöntéseknél tartunk, akkor Isten éltesse az össze hölgyet eme jeles napon. Bár megjegyzem, nálam minden nap a nők körül forog(na). Ja sajnos csak –na. Már hiányzik egy Múzsa. Mert nem mondom, hogy rossz a fiúkkal lógni egész áldott nap, mert a falka szellem miatt szükség van arra is. De valahogy hiányzik a sétálgatós, mozizgatós, beszélgetős, új embert megismerős időtöltés. Azt hiszem, ez töltené meg teljesen az üveget. De most valószínűleg egy ilyen időszak vár rám amikor magammal kell foglalkoznom. És ennek jelei is vannak, elszántam magam egy két olyan lépésre. De ezekről még nem beszélek, mert nem tartom szerencsésnek, ha előre elmondom. De ha meg lesz foganatja, akkor meg már úgy se kell róla beszélnem. Na, lépek. Na, Csoki!