Szia
Hát mit ne mondjak, valahogy nem érzem, magam toppon pedig okom elvileg nem lenne rá. Mert lássuk, be azon szerencsés főiskolások közé tartozok, akik mondhatni luxuslakásokban tengetik hétköznapjaikat, esténként bulizni járnak, napközben beesnek, órára ahol az emberrel foglalkoznak hol annak lelkével hol a testével hol a filozófiájával. Ez mind nem mondható hangulat rombolónak, de van itt valami más valami olyan, amit nem tudtam otthon hagyni hiába jöttem el és próbáltam „új” életet kezdeni egy másik városban. A saját hibáimat nem tudom levetkőzni és ugyan úgy jönnek, velem bárhova is menjek a világban. Végig csinálom ugyan azt itt amit otthon, a különbség annyi hogy mások a szereplők és mások a helyek de a szituáció az ugyan az. Talán csak abban van különbség, hogy most már látom, hogy mit csinálok, mert azt meg tanultam a múlt eseményeiből. De nem tudom melyik a rosszabb a mostani vagy az akkori tudat állapot… Minden esetre nehéz… folyt köv…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.