Kneerd 24 óra

Szia Kedves Olvasó

Elkezdődött egy új év. Így nekem is el kell kezdenem írogatni, hiszen ezzel tartozok neked, persze tudom, hogy nem ez a világvezető blogja és azzal is tisztában vagyok, hogy az én problémáim sem kirívóak. De mégis jó kizavarni magamból őket a nagyvilágba és kitudja, lehet, egyszer valakit megérintenek vagy választ adnak a megválaszolatlan kérdéseire.  Csak egy dologban különböznek a másokétól hogy az enyémek, így ezeket jobban megérzem. És ez vetette fel bennem, az utóbbi napokban a fő gondolatot, hogy mennyire szabad átélnünk a saját problémáinkat, vagyis mennyire lehetünk önzőek saját magunk önsajnálata terén.

Már hallom, ahogy felteszed azt a kérdést - Hogy vagy  Ádi? Erre nem tudnék egyértelmű választ adni. Mikor már úgy érzem, hogy jól vagyok, akkor rájövök, hogy mégse de akkor meg az mondom magamnak, hogy jól kell, hogy legyél, mert erős vagy. De nagyon hiányzik egy támasz mellőlem, hogy biztosan felálljak. És ez nem más, mint az anyukám, aki per pillanat most ébredezik Thaiföldön. És az a baj hogy még nagyon soká fog haza érni, pedig már most nagyon nehezen bírom a hiányát. Nem kis felelősség zuhant a nyakamba azzal, hogy egyedül kell ellátnom a húgomat. Persze nem panaszkodhatok, mert jó fej csaj és habár egy kicsit szeleburdi is azért napvégére összeszedi magát. Napközben, amikor suliban van, akkor megpróbálom tanulással elütni az időt, ami vagy sikerül vagy nem. Bár büszkén jelenthetem, hogy kiolvastam a pszicho jegyzetemet, ami nem kis küzdelem volt a számomra. Egyébként nem rossz tanulni erre így közel 21 évesen azért ideje volt rájönni. Csak vannak olyan dolgok, amik abszolút nem férnek bele az ember agyába, például ha a filozófia bármely ágáról beszélünk. Nos tehát tanulgatok a maga módján. Szerdán még egy Irodalom órára is beültem az is nagyon jó érzés volt, már maga a tudat, hogy én ezen már túl vagyok. Viszont ha most jobban belegondolok rossz is, mert veletek volt igazán jó ott ülni. Hiányzik ez a minden napi ritmus. És bár tudom, hogy megpróbálunk kihasználni minden alkalmat hogy együtt legyünk. Például legyen az egy üres lakás vagy egy kocsma és néhányan beszállunk még a suliba is. De ez az élet felnövünk. Na igen és ha nem tanulok akkor mint megélhetési honfoglaló kőkeményen gyűjtöm a tallérokat. Tegnap egészen jó szériám volt, mert 6 kérdésből elfoglaltam mind a két várat így ezzel együtt az országot is. Jó tudom apró örömök, de megteszik. Hiányzik most már Eger is valahogy hozzá nőt a szívemhez, visszavágyok. De ez az én életem a jövésmenés. Nem tudom, hogy ebből mi lesz, később talán egyszer elrepülök innen és csak szállok és szállok. De még az a baj hogy tényleg nem tudom, hogy mit akarok igazán, vannak terveim és vannak vágyaim. Csak azt nem tudom, hogy  mire vagyok képes… na majd holnap folytatom mert most elfáradtam. De meg ígérem, hogy jövök, és most lehet, hogy kicsit összevisszának tűntem. Nézd el kérlek… Na Csoki.