Kneerd 24 óra

Szia. Mögöttem maradt megint egy hét és vár rám egy újabb. A hét elejéről már tartottam már beszámolót neked. Tánc ügyben nincs változás. Nyitott vagyok mindenki táncára. A lényeg az, hogy adja magát. Szerdán úgy elindultunk bulizni, hogy mindenki bealudt velem az élen. Na, igen azért jobb, ha belátjuk, hogy az alvás sem árt néha a szervezetnek. Csütörtökön kénytelen voltam itt maradni egy fotózás miatt, de hát a cél érdekében mindent. Jelen esetben a mindent azt takarja, hogy vonatoznom kellet péntek hajnalban ráadásul megszívatott az IC is ezért kénytelen voltam személlyel menni fűtött kabinban úgy, hogy jégeralsót és trikót viseltem. De miért is? Mert március idusa után is jónak látta az időjárás, ha behavazza tájat. Nem mondom, hogy nem volt csodaszép amint öklömnyi hópelyhek borították be az eget. Na de ha kérhetem ne tavasszal. Amúgy is elegem van, már ebből a télből el akarom felejteni… A lényeg hogy valahogy haza vergődtem, már hiányzott anya meg Annácska is. Bár nem töltöttem otthon sok időt éppen csak annyit hogy kimostuk a ruháimat, és hogy aludjak. De ma már megint Egerben voltam többet, hiszen reggel felkeltem és már itt voltam 10re. Apa lehozott, kirándultunk a várban, mondhatni meg volt a féléves vár vizitem, ja és a völgyben is voltam akkor arra is érvényes a vizit. Ennyit erről a hétről. Kacsintsunk egy kicsit előre, de ne, nagyon mert ez egy nagyon hosszú hét lesz, és nem akarok már abba belefáradni, hogy agyalok rajta milyen is lesz. Más részt soha sem túl jó, ha nagyon előre szaladok, mert közben nem élem meg a jelent. Ezen dolgozgatok mostanság, hogy ne rohanjak nagyon. Remélem sikerül lassítani. Most sok erőre lesz szükségem, mert nagy meg mérettetés előtt állok és lehet, hogy nem pozitív előjellel jövök ki belőle, de állnom kell a sarat és akkor is meg kell mutatnom mindenkinek, hogy nem, vagyok szar ember. Na, csoki.