Szia
Na mizújs? Ja, hogy most én beszélek magamról, tényleg. Velem semmi újdonság nem történt azon kívül, hogy itthon porosodtam. Sajnos szó szerint, mert most már elég szörnyű állapotok uralkodnak a lakásban. Szó mi szó oda basztunk a feng shuinak. Sebaj, majd szerdán kiganézom a lakást talán egy napig már rendbe tudjuk tartani. Jaj de jó már csak csütörtök és jön anya. Ajánlom mindenkinek, hogy ha ezt elolvasta, akkor keresse meg a saját anyukáját és ölelje meg nagyon. Mert egy anya mindennél több. tegnap elfelejtettem mondani, hogy megcsináltam egy IQ tesztet. A fényes jelzőt kaptam. Persze azért ezek a netes tesztek kicsit sántítanak nekem. Majd egyszer megoldok egy igazit is. Az a tuti. Evés terén jól állok most már abszolváltam a harmadik napot is. Csak így tovább! Tudom. Valamit mindig elfelejtek mondani és csak másnap jut eszembe, de ennek az a következménye, hogy akkor meg azt felejtem el, ami aznap jut eszembe. Érted ugye? Hú, szeretnék kérni valamit, ha esetleg a birtokodban van a Kimnowaktól a Háború című dal digitális formában, akkor passzold már át nekem valahogy. Köszi. Mert nekem ugyan megvan, de csak „őskori” kazettaszalagon és hát lássuk be manapság már a walkman nem túl gizda. Mára ennyi lenne. Szeretnék ennek a dalnak a szövegével búcsúzni. Na, Csoki!
Nézd a vad hajnalt,
hogy tépi szét az éjszakát,
Hogy múlik el majd
minden titok s minden vágy.
Pillanat és vége,
lassan lángra lobban az ég.
Egy pillanat a béke,
hát add ezt nekem még!
Hajtsd ölembe arcod,
hadd rejtsem el most, ne lássa más!
A holnap úgyis
ellopja tőlem, s nem lesz más,
Csak egy emlék,
sosem volt lázas, vak zuhanás.
Hazudj nekem még,
oly édes a gyilkolás,
Hisz minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.
Nincs több halálom,
minden kapu nyitva áll
Elszáll az álom,
szemedben vágtató paripák
Menekülj, angyal!
Vissza se nézz a fényből már!
Megtört hatalmam,
földre hullt koronám,
Mert minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.
Nézd hát a hajnalt,
karjai közt hogy haldoklik az éj
Hogy tűnik el majd,
kék bársonyán már átüt a fény
Pillanat és vége,
megvadult szívekbe veszett világ
Sosem lesz béke,
alattunk lángol az ágy
És itt marad a félelem,
túl közel a végtelen
Vad idők az égben,
háború ez, nem béke.
Minden kincs elveszett,
se győztesek, se vesztesek
Vad idők, tombol a vér,
szárnyra kap, s elvisz a szél
már.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.