Szia... elég nehezen todok összeszedni akár egymondatot is az utobbi napokról. Persze nem azér mert mindegyik dögunalom lett volna sőt ellenkezőleg, annyi inpulzus ért ezen idő alatt, hogy a feldolgozása időbetelik. Kezdetét veszi egy új élet egy új világ. Tudom, hogy a régit nem fogom elfelejteni soha, hogy az emlékek örökké bennem élnek... Igen meg értem!!! De ami most égbeszökö kiáltás. Holnap már döbbentő kérdés. Meg értem? Jó persze ezt csak én gondolom így... meg most csak magomnak írogatok. De akkor is teszemfel újra és újra a kérdést; Meg értem? Meg értem arra hogy felelőséget válaljak magamért, arra hogy majdan apa legyek és a legjobb példát mutassam a gyermekeim számára, arra hogy mind azt a támogatást nyújtsam szüleimnek amit eddig ők nyújtottak nekem... Hatalmas presszió ez. De persze mind ez csakis rajtam múlik, hogy hogyan állok ezekhez. És Éppen ezért álmodtam meg magamnak a 20 éves projectet, és most már csak ennek alárendelve próbálom meg élni az életemet. És csak azért próbálom mert mint tudjuk sajnos vannak külső tényezők amik igen csak, pofozgatják az ember álmait. De addig megyek ameddig lehet és meg azon is túl. Na jó mára azt hiszem abba hagyom a lélek rombolást. Már nem is vagyok vicces se... még a végén attól kell félnem, hogy lecserélnek... Ja egyébként grat mindenkinek a bluebook-hoz!!! Majd ma koccintunk... Maybe... Na kapdbe gyíkok én leléptem! Az új levél címemet majd kíirom ide is, jaj de régimódi vagyok Istenem ki ír ma már levele... Ne aggodj én se írnék...Pace