Szia Kedves Olvasó

Igen igen visszatértem! És mielőtt még meg ijednél a mai bejegyzés címétől megnyugtatlak  semmi szuicid érzés nem kerülget. Csak úgy gondoltam hogy ez a cím tükrözi azt, hogy elmúlt a nyár. Meg azt is hogy kicsit változik majd az életem.

Ami az elmúlt nyarat illeti mint minden korombelinek nekem is júliusban kezdődött igazán... és onnantól kezdve nem is igazán írtam blogot amiért szeretnék elnézést is kérni és most egy kis összefoglalót írni az elmúlt két hónapról. Nos a július első két hete  pihenéssel és egy kis balatoni kiruccanással és az azt magába foglaló ökörködéssel járt. Aztán jött kemény négy hét amely nem szólt másról mint a melóról a hajnali kelésről az eső vagy a nap elleni védekezésről az "izmok" megfeszítéséről a röhögésről. De valahogy ezt is átvészeltem meg hát az sem mindegy kikkel dolgozik ugye az ember. A meló után jöhetett a meg érdemelt balatoni pihenés ami durván másfél hetet foglalt magába. Jó muri volt sokat szórakoztunk a Pajtival na meg csajoztunk ami nekünk együtt úgy tűnik nem megy de szerencsénkre külön-külön csak-csak sikerül de erről majd egy picit később bővebben is beszámolok. Nos szóval jó volt a balcsin csak egyet bánok hogy idén nem vitorlázhattam. Ja és a legfontosabbról meg sem emlékeztem, hiszen még a meló ideje alatt az is kiderült, hogy felvételt nyertem Egerbe így ősztől az EKF hallgatója leszek. Na majd ezt is jobban kifejtem egy pársorral lentebb. Most még visszatérnék az utóbbi hetekre és inkább utóbbi napokra. Hiszen tegnap előtt tértem haza a gólyatáborból amit Tiszafüreden töltöttünk el és hát mit ne mondjak elég sok impulzusért annak ellenére, hogy az elején nagyon nem volt kedvem hozzá vagyis inkább csak passzívan álltam a dolgokhoz. De szerencsémre nem kellett egyedül utaznom, mert az Írisz osztálytársból előlépet hallgatótárssá. Így vele és az ö "kolléga nőjével" (aki szintén hallgatótárs) ledöcögtünk T'füredre. Ott már vártak minket a Rókák persze nem olyanok amilyeneket a Susieval szoktunk „gyártani”, hanem rendes emberek aki már régebb óta a suliba járnak. Na ezek vagy is ők levittek minket a táborhelyre ahol már csak úgy hemzsegtek már a gólyák. Beregisztráltam magam szerencsére nem volt semmi gebasz. Amíg nem mondták meg hogy az F13-as házikóban fogok lakni. Persze még ezzel se lene semmi gond sőt eleinte nem is volt, mert szoba társként kaptam valami szenilis gyereket aki mindig megkérdezte a nevem. Aztán megkerestem a csajokat először az Írisszel találkoztam aki nem hogy babonás számot kapott hanem felejthetőt mert amikor találkoztunk már nem tudta mi a száma de azt hívhatjuk a sors emlékezet törlésének is mivel ha nem társul a Forma1-es (F1) házikóhoz  akkor nem ismerjük meg a például a Katát aki egy nagyon jó fej tipikus tanárnő stílussal rendelkező személy vagy például nem találkoztunk volna a Csabival. Aki még akár a lakótársammá is kinőheti magát (mert idő közben az is kiderült, hogy nem lehetek kolis). Na azért ne szaladjunk ennyire előre. Az Írisz letelepedését követően vissza tértem a szobámba ahol már nemcsak SzenilGabi volt, hanem egy megtermett tesis csávó, aki közölte velem, hogy kicsit több lakótársam lesz mint a szoba kapacitása és hogy tudjak erről. Mondtam oké ameddig nem veszik el az ágyam addig nincs gond. Ezzel a gondolattal el is hagytam a szobát és elmentünk megkeresni a Julit (a kolléganő). Miután megtaláltuk elmentünk boltba, mert szerencsére elég laza volt a program és sok szabadságot kaptunk. Ismét vissza tértem a szobámba ahol most már valóban sokan voltak méghozzá olyan hason szőrűek mint az előző tesis csóka, ja és az én szobatársam lett a tábor legrészegebb embere akit a 3nap folyamán nem láttam sörös doboz nélkül. Na ekkor úgy gondoltam hogy jobb lesz nekem  az F1ben ahol amúgy is sok időt töltöttem. Így át cuccoltam amikor nem volt senki a szobánkban. Délután vette kezdetét az első progi ami csapatverseny volt egész jó csapatba kerültem elég ambiciózus emberek alkották így én ezért nem is voltam 100százalékos tagja a brancsnak elég passzív voltam ami azt illeti. Jöhetett a vacsi ami nem nagyon hódította meg az emberek szívét. Én spec most nem is emlékszem mi volt az. Ja paprikás krumpli. Vacsi után jött a megérdemelt pihi. Majd, mint már mondtam meg ismerkedtem a Csabival aki Bp-i és fradista, na vele elmentem a nagysátorba sörözni, nem mondom ismeretes hogy én is elég gyorsan iszom a sört de itt alig győztem tartani a lépést. 4-5 doboz után bementünk táncizni ahol jobban összeismerkedtem egy nagyon kedves csapat társammal aki andragógiát fog tanulni na vele táncolgattam kb 4ig. Aztán nyugovóra tértünk. És bemerészkedtem az F13 ahol amúgy nem volt semmi zűr. Hát nem aludtam sokat mert már 9 előtt reggelizni kellett. A második napon már elég tompa csőrű gólyákat lehetet látni ami azt illeti. Reggeli után dumáltak a suliról meg a koliról meg ilyenekről. Aztán ebédig nem is volt semmi progi utána meg megint jött a csapat versenyek újabb felvonása utána ökörködés ismerkedés vacsi ami végkép nem jött be a népnek én személy szerint 3 tányérral ettem és valószínűleg ezzel én lettem az agyal de erről nincsenek hivatalos adataim. Persze én is csak azért csináltam ezt mert nem akartam este nagyon bekarmolni hát ez nem teljesen sikerült de tudom hogy mit miért csináltam. Na mindegy a lényeg hogy jót buliztam és sikerül még jobban megismerni az előző esti lányt. (aki érti, érti) Ekkor már érthető módon nem aludtam az F13ban... Az aznapi reggeli el is maradt részemről, hiszen igen csak elfáradtam. Így az ebéd volt az első az napi étkezésem aszem vmi pöri volt vagy mi. Szerencsére a 3. napra már nem volt semmi közös program csak pihenés és röhögés. Este volt egyedül progi méghozzá a gólyaavatásunk ahol össze visszakenték a fejünket festékkel. Utána megint buli ezerrel és újabb ismerkedés... Aztán reggel cuccolás kaja és utazás. Hát ennyi röviden a gólyaságomról, minden esetre elég élmény dúsra sikeredet ami azt illeti. Azt hiszem mára ennyi és majd holnap folytatom, mert ez elég tömőre sikeredet.

Na csoki!!!