Kneerd 24 óra

Szia, Drága Olvasó! Most lett egy kis időm hogy végre meg írjam ennek a hétnek a történéseit. Ami azt illeti, most se lenne időm, mert tanulnom kéne mivel holnap ZH. No se baj majd reggel tanulok, most meg inkább kiírom magamból azt, ami feltorlódott bennem. Hétfőn részt vettem a „főpróbán” hívjuk inkább eligazításnak. Itt sokkal jobban izgultam, mint másnap. Ez talán annak volt köszönhető, hogy megtudtam a hét fiúból öt megy tovább a döntőbe ettől egy kicsit beijedtem. Magam sem tudom miért? Hiszen semmi veszteni valóm ezzel a „versennyel”. De azért mégis rossz lett volna, ha abba a kettőben lennék és nem a másik ötben. Így elhatároztam, hogy kedden nyugodt leszek, és nem félek semmitől, hiszen már nagyon régen tudjuk, hogy a legnagyobb ellenségünk a saját félelmünk. Aztán hogy megnyugtassam magam lekísértem a többieket a Kaziba. Igen lehet, hogy ez merészség a részemről, de nyugi nem volt semmi táncika arra azért figyeltem, hogy nehogy kihúzzam a gyufát. Viszont egy játszótéri látogatást megint sikerült nyélbe ütni. No comment… (üresség) Persze szokás szerint megint én maradtam lent a legtovább úgy hogy elvileg nem is akartam menni. Sebaj, felbattyogtam és lefeküdtem sajna nem aludhattam, sokat mert kilencre szupervízióra kellet mennem, de ez, hagyján ami sokkal fontosabb volt, hogy megtaláljam a megfelelő öltözéket estére. Ez azért okozott némi kis fejtörést a számomra, hiszen a sportos elegáns stílusnak kellet megfelelni.  Persze nem azért volt nehéz, mert távol áll tőlem, sőt én úgy érzem, hogy ezt a stílust képviselem a hétköznapokban is. Csak valami újra vágytam. Így ismét a talpam alá vettem a plázát persze a rutinos vásárló nem megy értő szemek nélkül ruhát venni ezért elhívtam magammal az egyik leghűségesebb olvasómat, hogy legyen a segítségemre. Mint később kiderült nem csak ketten mentünk, mert harmadikként hozzánk csapódott a szerencse is. Szerintem most csináltam életem eddigi legjobb vásárát, ugyanis a cundában belenyúltam egy hatszáz forintos ingbe ráadásul az én méretemben és az én színemben, így nem is volt kérdés hogy meg vegyem-e. Zsákoltam még egy övet is, így kijöttem durván 2000 Ft-ból. És ekkor még mindig nem volt vége a napnak. Jöhettek a gyerekek, azaz megtartottuk az első gyakorlati óránkat, na, jó inkább csak a többiek tartották én ott voltam, mint laptop kezelő és kerékkötő. De annak jó voltam nem? Ja és meg kaptam életem első tanár bácsi megszólítását, nem mondom szíven ütött, jó volt hallani. De talán elég is volt. Tulajdonképpen az egész előadás folyamán azon izgultam, hogy marad-e répa a végére. Ezt a lurkóknak szántuk eredetileg, hiszen az egészség volt a témánk és jónak láttuk, hogy ha rágcsálnak, valamit közbe legalább az foglalja le őket. Na de kérem én is gyerek vagyok én is meg kívántam a répát, jelzem előadás után mind az öten azt rágcsáltuk. Szerintem jó volt jól éreztem magam…  Na, aztán jött  az újabb tortúra vasalót kellet szereznem, mert az új ing sajnos nem vasalta ki magát a táskámban. Vajon miért? De ezt is meg oldottam rövid időn belül, mivel a csoporttársaim a szívükön viselik a sorsom így egy vasaló nem akadály. Az már egy másik kérdés hogy nem lehetet kivasalni az inget az anyaga miatt, de legalább megpróbáltam. Na, jó nem húzom tovább a sorokat. Eljött a nap fénypontja az ARC gála. Mint már mondtam nem izgultam legalább is azt játszottam, hogy nem izgulok. Azért nyugtató képen kaptunk egy felest. Különösebben nem éreztem, bár mások azt állítják látszott, de ma rájöttem, hogy ők már a pezsgős arcomat látták, ami a leírások alapján csücsörítős. No, sebaj, ez legyen a legkevesebb. Az a baj hogy a versenyről nem tudok sokat írni, mert annyira gyorsan történt az egész az első bevonulás a beszélgetés és az eredményhirdetés, mint ha csak percekkel követték volna egymást. Azt tudom, hogy magamat adtam. Megpróbáltam sokat beszélni lehetőleg értelmese. Ez annyira nem sikerült, de rajtavoltam eskü. A lényeg hogy nem kellet sokat várnom az eredményhirdetésnél mivel az én nevem mondták ki elsőnek. Na persze ez annak tudható be, hogy én voltam a tovább jutottaknál az első az abc-ben. Most nincs más hátra, mint előre irány a döntő. És itt szeretném megköszönni azoknak, akik eljöttek, aki támogattak lelkiekben, vásároltak velem vagy éppen vasalót szerváltak a számomra. Köszi. Na, most megyek, mert holnap csuda dolgom lesz valahogy mentálhigiénésé kéne változtatnom az agyam. Na, Csoki!!!