Kneerd 24 óra

Szia Kedves Olvasó

Elkezdődött egy új év. Így nekem is el kell kezdenem írogatni, hiszen ezzel tartozok neked, persze tudom, hogy nem ez a világvezető blogja és azzal is tisztában vagyok, hogy az én problémáim sem kirívóak. De mégis jó kizavarni magamból őket a nagyvilágba és kitudja, lehet, egyszer valakit megérintenek vagy választ adnak a megválaszolatlan kérdéseire.  Csak egy dologban különböznek a másokétól hogy az enyémek, így ezeket jobban megérzem. És ez vetette fel bennem, az utóbbi napokban a fő gondolatot, hogy mennyire szabad átélnünk a saját problémáinkat, vagyis mennyire lehetünk önzőek saját magunk önsajnálata terén.

Már hallom, ahogy felteszed azt a kérdést - Hogy vagy  Ádi? Erre nem tudnék egyértelmű választ adni. Mikor már úgy érzem, hogy jól vagyok, akkor rájövök, hogy mégse de akkor meg az mondom magamnak, hogy jól kell, hogy legyél, mert erős vagy. De nagyon hiányzik egy támasz mellőlem, hogy biztosan felálljak. És ez nem más, mint az anyukám, aki per pillanat most ébredezik Thaiföldön. És az a baj hogy még nagyon soká fog haza érni, pedig már most nagyon nehezen bírom a hiányát. Nem kis felelősség zuhant a nyakamba azzal, hogy egyedül kell ellátnom a húgomat. Persze nem panaszkodhatok, mert jó fej csaj és habár egy kicsit szeleburdi is azért napvégére összeszedi magát. Napközben, amikor suliban van, akkor megpróbálom tanulással elütni az időt, ami vagy sikerül vagy nem. Bár büszkén jelenthetem, hogy kiolvastam a pszicho jegyzetemet, ami nem kis küzdelem volt a számomra. Egyébként nem rossz tanulni erre így közel 21 évesen azért ideje volt rájönni. Csak vannak olyan dolgok, amik abszolút nem férnek bele az ember agyába, például ha a filozófia bármely ágáról beszélünk. Nos tehát tanulgatok a maga módján. Szerdán még egy Irodalom órára is beültem az is nagyon jó érzés volt, már maga a tudat, hogy én ezen már túl vagyok. Viszont ha most jobban belegondolok rossz is, mert veletek volt igazán jó ott ülni. Hiányzik ez a minden napi ritmus. És bár tudom, hogy megpróbálunk kihasználni minden alkalmat hogy együtt legyünk. Például legyen az egy üres lakás vagy egy kocsma és néhányan beszállunk még a suliba is. De ez az élet felnövünk. Na igen és ha nem tanulok akkor mint megélhetési honfoglaló kőkeményen gyűjtöm a tallérokat. Tegnap egészen jó szériám volt, mert 6 kérdésből elfoglaltam mind a két várat így ezzel együtt az országot is. Jó tudom apró örömök, de megteszik. Hiányzik most már Eger is valahogy hozzá nőt a szívemhez, visszavágyok. De ez az én életem a jövésmenés. Nem tudom, hogy ebből mi lesz, később talán egyszer elrepülök innen és csak szállok és szállok. De még az a baj hogy tényleg nem tudom, hogy mit akarok igazán, vannak terveim és vannak vágyaim. Csak azt nem tudom, hogy  mire vagyok képes… na majd holnap folytatom mert most elfáradtam. De meg ígérem, hogy jövök, és most lehet, hogy kicsit összevisszának tűntem. Nézd el kérlek… Na Csoki.

Szia Kedves Olvasó

Kicsit rendhagyó módon kezdem meg a mai bejegyzést, ugyanis szeretnék be mutatni egy meg nem jelent írást amit 08.11.18-án akartam meg jelentetni de valahogy nem tudtam.

Mint mindig most is magyarázkodással kezdem az írást. Vagyis nem magyarázkodás inkább csak egy észrevétel, amit szerintem már sok ember észrevett, aki bármely módon is űzi az írás tudományát. És ez nem más, mint, hogy boldogan nehezebb tollat ragadni vagy jelenesetben betűket nyomogatni. Márpedig én most nagyon nagyon  BOLDOG vagyok. Most is csak azért írok mert rájöttem valamire. Méghozzá arra hogy hiába van egy szó amit nem akarsz kimondani mert félsz tőle hogy túl sablonosnak tűnik ha azt hajtogatod minden percben és hitelét veszti ennyi használat után vagy egyszerűen félsz kimondani. Az utóbbi napokban viszont ez a szó teljesen spontán hagyta el a számat valahonnan mélyről jött és ma észrevettem hogy nem csak az én részemről jött ki ez a szavacska ugyanolyan mélyről… SZERETLEK.   

Azzal a szomorú hírrel tudok szolgálni, hogy újra, tudok írni. Azon elvem beigazolódott, miként csak szomorúságomban tudok bele fogni a gombok nyomogatásába. Márpedig most nagy szomorúság bántja az elmém és a lelkem. Szerelmes voltam, sőt mi az, hogy voltam vagyok. Szerelmes vagyok egy ideába, amit most már évek óta kergetek körbe körbe és ettől egyre jobban szippant be az az örvény melyet a saját észnélküli futásom szele kavar. Bő egy hónappal ez előtt azt hittem, megmenekültem, hogy lecsillapodik körülöttem a porfelhő és végre nyugodtan szállhatok a szerelem szelén a „kisfámmal”… De mára a szerelem szelét elnyomta a rút és gonosz kétely vihara és visszataszított a koszba. Abba a koszba, amelyből megannyi nehézség és fájdalom árán kerestem a kiutat. De ismét rá kellett döbbenem, hogy hiba hittem azt, hogy megtaláltam a biztonságot egy csodálatos szempárban. Tévedtem. Az a legrosszabb hogy most tényleg nagyon nagyot puffantam. Aki ismer, az tudja, hogy nem az az ember vagyok, aki csak úgy bele vág egy kapcsolatba és majd lesz valami. Én az vagyok, aki megfontolja minden döntését, aki csak a biztosra megy. És talán először az életemben most biztosnak éreztem magam, tudtam, hogy mit a karok és tudtam, hogy kivel. Ezért fáj ez mindennél jobban… És mi is az az idea, amit egyre jobban hajszolok? Az, hogy vágyok a szerelemre. Arra a szerelemre, amit én kapok. De mindig csak arra koncentrálok, hogy én mit adok, és ez elvonja figyelmemet, hogy mit is kapok valóban. Tulajdonképpen ez az én legnagyobb bajom, hogy túl gyorsan adom ki magam. Ez persze szimpla naivitás és annak a hülye álomvilágnak az eszméje, amely a tisztaságot és az őszinteséget helyezi előtérben. De ezzel a felfogással már semmi féleképpen nem tudok érvényesülni a való világban. Ismét csalódtam magamban és az érzéseimben, mert figyelek én csak tényleg nem látok. És nem tudom, hogy hány és hány pofára esésre lesz még szükségem, hogy végre észrevegyem a helyes utat. Hiába változtatok lakhelyet, legyen az város majdan ország (ez a következő cél), a hibáim jönnek velem. Mindegy a célom az, hogy mihamarabb talpra álljak ismét és menjek addig, míg újra padlót nem fogok. Régi/új célokat kell felállítanom magamban, többek között minden erőmet az elmém és a testem művelésére kell fordítanom azért, hogy egyre nehezebb legyen elereszteni engem, míg egy szép napon valaki rá nem jön, hogy része vagyok az életének végérvényesen. A haragot és a több negatív dolgot is szélnek ereszteni és csak szeretetet adni mindenkinek. Hmmm ezen most gondolkodtam el lehet, hogy én azért jöttem a világra hogy csak szeretetet osszak… Nem tudom miért jöttem a világra, csak annyit tudok, hogy tiszta akarok maradni. Élvezni akarom az élet minden szépségét. Na, jó lelépek, talán mostanában sűrűbben írok, de nem ígérek meg semmit úgy korrekt.  Na, Csoki. Dama la nob… 

Szia Kedves Olvasóm

Ezen a héten sem voltam aktív író deák, de magyarázatot minden héten tudok adni a passzivitásomra. Így lesz ez most is. De ez lesz eddigi magyarázkodásaim legszebb és legjobb története. Vágjunk is bele.

Ez a hét a nyugalom a felszabadultság és boldogság jegyében telt. Régen volt már velem ilyen hogy egész áldott nap vigyorogtam mint a tejbe tök. Mint minden hét a hétfővel kezdődött a szokásos egészségtanos kommos nap. Picit korábban mentem aznap mert megbeszéltem a Kis fával hogy találkozok vele és majd dumcsizunk, de sajnos nem lehettünk kettesben mert beszállt a veréb a képbe. Bár ez minket nem nagyon zavart meg a kommunikálásban hiszen napról napra egyre jobban olvasunk egymás tekintetéből. Imádom nézni és csak nézni nézni. Hétfőn is csak néztem. Majd eljött a csodálatosabb kedd ami csak úgy duzzadt a szép jelenetektől. Kezdetként nem ment be az egész csoportunk pszichora mi 3 legalább eljutottunk az ajtóig de aztán a lányok megtorpantak és így kihagytuk a lélek kozmetikát. Nem vesztettünk sokat azt hiszem. Azért szolidalitásból ücsörögtünk még egy kicsit az épületben majd neki vágtunk az iskola előtti ücsörgésnek majd a mekis ücsörgésnek. Hát elücsörögtük a délelőttünket. Majd bementünk a szocipocira az altató hangú nénihez, ezeket az órákat "figyelünk" címszóval szoktuk végig levelezni. De ami az után történt az annyira de annyira jó volt hogy szavakban nem lehet leírni. Kaptam egy nagy ölelést a budiban. Azaz több volt az mint ölelés. Nem tudom elmondani. (De TE úgy is tudod hogy miről írok). Majd jött az este és a HK és én elragadtam hátra. Szerdán modfiló óra (az mekkora szar) után sétáltunk és ücsörögtünk a parkban és közben ismerkedtünk. Nagyon jó volt a szikrázó napsütésben. Jött a csütörtök amikor nem volt együtt óránk de én nem bírtam ki és elmentem csokit lopni a kapualjukba. aztán haza mentünk a városunkból a saját városunkba és 180 kilométeressé duzzadt köztünk a távolság de a technika segítségével legalább láttuk egymást és újra csak nézhettem és nézhettem. Imádom nézni. És együtt számoltuk az órákat hátra hogy mikor találkozunk legközelebb. Mindjárt találkozunk már csak 10 óra és megölelhetlek. JUPPY!!! Ádi most nagyon boldog olyan boldog amilyen boldog már nagyon régen szeretett volna lenni. CSOKI. Dama la nob   

 

Szia

Már megint elkanászodtam írás terén. Bocsánat, pedig tudom, hogy már alig vártad, hogy újra írjak. Azt hiszem jobb is, ha rögtön a közepébe vágok az egésznek. Arra kellett rájönnöm az elmúlt két hétben, hogy egri itt létemet a megszokottnál is jobban felpörgettem és azzal eddig nem is nagyon törődtem, amiért valójában ide jöttem. Ez a tanulás. Na jó, aki már régebb óta ismer az most egy nagyot kacagott az orra alatt. Igazság szerint én is mosolygom magamon. De elmagyarázom, hogy miért is jutottam erre a megállapításra. Nos, az utóbbi két hónap nem állt másból, mint éjszakába nyúló ivászat és buli, aminek a következménye a másnapos iskolalátogatás. Most úgy érzem, hogy a mindennapos éjszakázást mellőzöm, ami persze nem azt jelenti, hogy Ádit már egyszer se lehet majd megtalálni egy szórakozóhelyen sem. Csak rájöttem, hogy már az is nagy szerencse, hogy itt vagyok, és nem akarok idő előtt eltávozni innen. Nem akarok, mert nem tehetem meg első sorban a szüleimmel, aki hisznek bennem és nem akarom, hogy csalatkozzanak. Másodszor magammal szemben, mert céljaim vannak az életben és tudom, hogy ezen az „akadályon” át kell vergődnöm, még ha ez fájdalmakkal is fog járni, de meg csinálom, mert eddig nem volt olyan dolog az életemben, ami nem sikerült volna, persze olyanokra gondolok, amiket igazán el is akartam érni. Harmadszor, azért mert szeretek iskolába járni szeretem a csoportomat és még a csoporton belül is vannak olyan emberek, akiket még jobban szeretek és ezen a pár emberen felül is van EGY, akiért nem akarom feladni ezt a minimum két évet. Na ezért akarok és ezért is fogok vissza venni a tempómból, mert nekem itt helyem van. És, hogy erre miért csak most jöttem rá és miért nem így kezdtem rögtön? Hát kellett hozzá egy pofára esés és kellett hozzá egy anyai lelki beszéd. A pofára esésről csak annyit, hogy hülyének néztek és én, mint azt tudjuk, nem tolerálom, és aki egyszer elveszti, a bizalmam az már hiába kuncsorog érte, mert az már nem lesz többet. Tudom kemény, de nem szeretem, ha átnéznek rajtam és kihasználják az, hogy nem vagyok egy büdös bunkó. Na, erről ennyit. Ami sokkal fontosabb, hogy hallgassuk meg a szüleinket és mondjuk el nekik a problémáinkat, mert lehet, hogy tudnak segíteni azért mégis csak többet éltek már át, mint mi. (Azt hiszem, hogy ez logikus.) És hogy ha még sem értetek egyet a mondandójukkal, akkor is le tudtok vonni következtetéseket, ami később a hasznotokra válhat. Hát azt hiszem mára ennyi. És a Fürge Szellő beletapos a fékbe, hogy meg élhesse még a Szikrázó Napsugarat. Uff!!! az az Na Csoki! Dama la nob!!!

Szia, kedves olvasom

Köszönöm, hogy benéztél megint. Én is itt vagyok ismét a gondjaimmal. Persze gondok ez annyira relatív miközben a világunk hanyatlik, a világ fele éhezik, és bádog dobozokban lakik, mint a heringek. Addig én itt rinyálok, hogy –Jaj szegény Ádi(ka)(brrrű) milyen rossz neki. Ilyenkor egy kicsit, sőt mit kicsit nagyon önzőnek érzem magam. De mégis beszélnem kell, mert magamban nem tarthatom, na meg úgy vagyok vele, mint a büfivel jobb kint, mint bent. Egy szó, mint száz elkezdem az utóbbi napok beszámolóját… Hát a szombat már valamelyest élménydúsabb volt, mint a péntek, amelyen csak a gondolatimmal voltam összezárva. Most végre jött a Pajti, aki szegény maga is jó nagy csomaggal érkezet hozzám és ő se a kezében hozta azt. Szó mi szó volt mit mondanunk egy másnak és egy mást győzködtük, hogy melyikünknek mi a jobb. Persze a nagy lelkizésben bejártuk a várost, megmásztuk a várat a minaretet, a mit a mai napig nem értem, hogy milyen indítatásból vittünk végbe, mert ilyet épp eszű ember nem csinál. Jahh lementünk a völgybe is ahol nincsenek is szép asszonyok viszont goromba pince banyák és nagyon finom marha pörkölt az van, na persze ne úgy képzeld el, hogy fetrengésig ittuk magunkat, ahogy elvileg a völgyben illendő lenne, meg ittunk keményen fejenként 1-1 deci nem elírás deci vörös merlot-ot. A következtetés nem szeretjük, a bort hiába megyünk, házhoz ott se jön meg az ihlet. (18)Azután megbasztuk az Albánokat öröm boldogság!(18). Már nem mi, ketten hanem a válogatott. Aztán lezúztunk még egy kocsmába egy pofa söre mégis csak az az ital. Majd bevágtuk a szunyát, mert egyikünk se volt csajozós formájában. Majd egy hajnali F1 nézést leszámítva szunyáltunk 10ig utána reggelire zabbantotunk 1-1 pizzát. Azután sajnos haza kellet mennie. Így ismét magam maradtam, na persze itt voltak azok az átkozott gondolatok is… De nem, átkozottak azok sőt örülök hogy tudok gondolkodni és hogy a Jó Isten megadta ezt a drága tulajdonságot. Majd eljött a mai nap szembesülés a szalmaszállal, aki még így utoljára belemart a húsomba és találkozás a kis fával, akinek elveszek a tekintetében és a tudat is itt van, ami csak azt hajtogatja, hogy hiába vársz…

Na, csoki! Dama la nob        

Szia

A hét elejéhez képest nem sokkal lettek tisztábbak a dolgok a fejemben. Sőt mondhatni még bonyolultabbá tettem a világot a számomra. Úgy érzem túl mohó lettem az utóbbi időben ez talán köszönhető annak a szűk három esztendőnek, amit magam mögött tudhatok. A lényeg az, hogy mostanában túl sokat kapkodtam és elhamarkodtan cselekedtem és nem hallgattam a józan eszemre, talán azért mert nem volt mostanában nekem olyan. Hiszen durván másfél hónapja a mámor bódítja el azt. Valószínűleg az lehet a baj, hogy nagyon lobbanékony vagyok. De ahogy jön ez a tűz olyan gyorsan át is pattan egy újabb szalmaszálra. De én már nem akarok, szalmaszálakat nekem egy erős fa kell, akit csak egy picit megperzselek, és ezzel észrevetetem magam vele és benne élek talán örökre. És most talán rátaláltam egy szép, fiatal és egészséges fára melynek ágai kapnának is a tüzem felé, de nem lehet neki, mert más udvarában áll és kerítés magaslik kettőnk között. Na persze ne feledkezünk meg a szalmaszálról, se aki még pislákol, de mint minden szalmaszál és fácska kit meg gyújtok, más kertjében éldegél. Minden esetre tényleg kezd elaludni a láng és ez nagyban köszönhető a kis fának az udvarban, akinek látom a szemében a saját fényem és ez azért furcsa, mert ezt a fényt már nagyon régen láttam más szemében. Jaj, Istenem milyen baromságot írogatok én itt, de ezt érzem ezt és ez rossz. Meg azt is tudom, hogy a szalmaszál hamarosan elalszik, a kis fa meg bent marad a kerítés mögött én meg kereshetem újra és újra a szalmaszálakat, magyarán minden bizonnyal bezúgok a két szék közé ráadásul még az imázsomat is elásom elég mélyre… Amúgy ezen kívül minden oké csak ezt már ki kellet írni magamból, mert nagyon nyomta lelkem… (már ha van nekem olyanom?). No, mindi holnap jön hozzám a pajti azt bekúrunk a völgyben:D

Na csoki! Dama la nob

 

Ui.: folyt. köv. az fix :S

Szia

Hát mit ne mondjak, valahogy nem érzem, magam toppon pedig okom elvileg nem lenne rá. Mert lássuk, be azon szerencsés főiskolások közé tartozok, akik mondhatni luxuslakásokban tengetik hétköznapjaikat, esténként bulizni járnak, napközben beesnek, órára ahol az emberrel foglalkoznak hol annak lelkével hol a testével hol a filozófiájával.  Ez mind nem mondható hangulat rombolónak, de van itt valami más valami olyan, amit nem tudtam otthon hagyni hiába jöttem el és próbáltam „új” életet kezdeni egy másik városban. A saját hibáimat nem tudom levetkőzni és ugyan úgy jönnek, velem bárhova is menjek a világban. Végig csinálom ugyan azt itt amit otthon, a különbség annyi hogy mások a szereplők és mások a helyek de a szituáció az ugyan az. Talán csak abban van különbség, hogy most már látom, hogy mit csinálok, mert azt meg tanultam a múlt eseményeiből. De nem tudom melyik a rosszabb a mostani vagy az akkori tudat állapot… Minden esetre nehéz… folyt köv…

Helló

Ami azt illeti ég a pofámról a bőr, hiszen elvileg ezt a blogot azért indítottam, hogy ha majd elhagyom a fészket, akkor se maradj nélkülem. Hát erre mit csinálok? Elköltözök az ország másik felébe és nem írok. Persze nem azért mert nem történik itt semmi meg csak pangás van a köbön. Nem, erről szó sincs. Az egyetlen ok, hogy elfelejtettem a jelszavam és mára tudtam megoldani, hogy újra beférkőzzek a kis "könyvecskémbe".

Na a kis magyarázkodás után végre elkezdhetem meg írni a beszámolómat az utóbbi egy hónapban történt eseményekről... De ez nem most lesz hanem holnap délelőtt mert már biztos zavarja a szobatársamat, hogy itt pötyögök, de esküszöm hogy holnap írok neked...

Na csoki

Szia Kedves Olvasó

Igen igen visszatértem! És mielőtt még meg ijednél a mai bejegyzés címétől megnyugtatlak  semmi szuicid érzés nem kerülget. Csak úgy gondoltam hogy ez a cím tükrözi azt, hogy elmúlt a nyár. Meg azt is hogy kicsit változik majd az életem.

Ami az elmúlt nyarat illeti mint minden korombelinek nekem is júliusban kezdődött igazán... és onnantól kezdve nem is igazán írtam blogot amiért szeretnék elnézést is kérni és most egy kis összefoglalót írni az elmúlt két hónapról. Nos a július első két hete  pihenéssel és egy kis balatoni kiruccanással és az azt magába foglaló ökörködéssel járt. Aztán jött kemény négy hét amely nem szólt másról mint a melóról a hajnali kelésről az eső vagy a nap elleni védekezésről az "izmok" megfeszítéséről a röhögésről. De valahogy ezt is átvészeltem meg hát az sem mindegy kikkel dolgozik ugye az ember. A meló után jöhetett a meg érdemelt balatoni pihenés ami durván másfél hetet foglalt magába. Jó muri volt sokat szórakoztunk a Pajtival na meg csajoztunk ami nekünk együtt úgy tűnik nem megy de szerencsénkre külön-külön csak-csak sikerül de erről majd egy picit később bővebben is beszámolok. Nos szóval jó volt a balcsin csak egyet bánok hogy idén nem vitorlázhattam. Ja és a legfontosabbról meg sem emlékeztem, hiszen még a meló ideje alatt az is kiderült, hogy felvételt nyertem Egerbe így ősztől az EKF hallgatója leszek. Na majd ezt is jobban kifejtem egy pársorral lentebb. Most még visszatérnék az utóbbi hetekre és inkább utóbbi napokra. Hiszen tegnap előtt tértem haza a gólyatáborból amit Tiszafüreden töltöttünk el és hát mit ne mondjak elég sok impulzusért annak ellenére, hogy az elején nagyon nem volt kedvem hozzá vagyis inkább csak passzívan álltam a dolgokhoz. De szerencsémre nem kellett egyedül utaznom, mert az Írisz osztálytársból előlépet hallgatótárssá. Így vele és az ö "kolléga nőjével" (aki szintén hallgatótárs) ledöcögtünk T'füredre. Ott már vártak minket a Rókák persze nem olyanok amilyeneket a Susieval szoktunk „gyártani”, hanem rendes emberek aki már régebb óta a suliba járnak. Na ezek vagy is ők levittek minket a táborhelyre ahol már csak úgy hemzsegtek már a gólyák. Beregisztráltam magam szerencsére nem volt semmi gebasz. Amíg nem mondták meg hogy az F13-as házikóban fogok lakni. Persze még ezzel se lene semmi gond sőt eleinte nem is volt, mert szoba társként kaptam valami szenilis gyereket aki mindig megkérdezte a nevem. Aztán megkerestem a csajokat először az Írisszel találkoztam aki nem hogy babonás számot kapott hanem felejthetőt mert amikor találkoztunk már nem tudta mi a száma de azt hívhatjuk a sors emlékezet törlésének is mivel ha nem társul a Forma1-es (F1) házikóhoz  akkor nem ismerjük meg a például a Katát aki egy nagyon jó fej tipikus tanárnő stílussal rendelkező személy vagy például nem találkoztunk volna a Csabival. Aki még akár a lakótársammá is kinőheti magát (mert idő közben az is kiderült, hogy nem lehetek kolis). Na azért ne szaladjunk ennyire előre. Az Írisz letelepedését követően vissza tértem a szobámba ahol már nemcsak SzenilGabi volt, hanem egy megtermett tesis csávó, aki közölte velem, hogy kicsit több lakótársam lesz mint a szoba kapacitása és hogy tudjak erről. Mondtam oké ameddig nem veszik el az ágyam addig nincs gond. Ezzel a gondolattal el is hagytam a szobát és elmentünk megkeresni a Julit (a kolléganő). Miután megtaláltuk elmentünk boltba, mert szerencsére elég laza volt a program és sok szabadságot kaptunk. Ismét vissza tértem a szobámba ahol most már valóban sokan voltak méghozzá olyan hason szőrűek mint az előző tesis csóka, ja és az én szobatársam lett a tábor legrészegebb embere akit a 3nap folyamán nem láttam sörös doboz nélkül. Na ekkor úgy gondoltam hogy jobb lesz nekem  az F1ben ahol amúgy is sok időt töltöttem. Így át cuccoltam amikor nem volt senki a szobánkban. Délután vette kezdetét az első progi ami csapatverseny volt egész jó csapatba kerültem elég ambiciózus emberek alkották így én ezért nem is voltam 100százalékos tagja a brancsnak elég passzív voltam ami azt illeti. Jöhetett a vacsi ami nem nagyon hódította meg az emberek szívét. Én spec most nem is emlékszem mi volt az. Ja paprikás krumpli. Vacsi után jött a megérdemelt pihi. Majd, mint már mondtam meg ismerkedtem a Csabival aki Bp-i és fradista, na vele elmentem a nagysátorba sörözni, nem mondom ismeretes hogy én is elég gyorsan iszom a sört de itt alig győztem tartani a lépést. 4-5 doboz után bementünk táncizni ahol jobban összeismerkedtem egy nagyon kedves csapat társammal aki andragógiát fog tanulni na vele táncolgattam kb 4ig. Aztán nyugovóra tértünk. És bemerészkedtem az F13 ahol amúgy nem volt semmi zűr. Hát nem aludtam sokat mert már 9 előtt reggelizni kellett. A második napon már elég tompa csőrű gólyákat lehetet látni ami azt illeti. Reggeli után dumáltak a suliról meg a koliról meg ilyenekről. Aztán ebédig nem is volt semmi progi utána meg megint jött a csapat versenyek újabb felvonása utána ökörködés ismerkedés vacsi ami végkép nem jött be a népnek én személy szerint 3 tányérral ettem és valószínűleg ezzel én lettem az agyal de erről nincsenek hivatalos adataim. Persze én is csak azért csináltam ezt mert nem akartam este nagyon bekarmolni hát ez nem teljesen sikerült de tudom hogy mit miért csináltam. Na mindegy a lényeg hogy jót buliztam és sikerül még jobban megismerni az előző esti lányt. (aki érti, érti) Ekkor már érthető módon nem aludtam az F13ban... Az aznapi reggeli el is maradt részemről, hiszen igen csak elfáradtam. Így az ebéd volt az első az napi étkezésem aszem vmi pöri volt vagy mi. Szerencsére a 3. napra már nem volt semmi közös program csak pihenés és röhögés. Este volt egyedül progi méghozzá a gólyaavatásunk ahol össze visszakenték a fejünket festékkel. Utána megint buli ezerrel és újabb ismerkedés... Aztán reggel cuccolás kaja és utazás. Hát ennyi röviden a gólyaságomról, minden esetre elég élmény dúsra sikeredet ami azt illeti. Azt hiszem mára ennyi és majd holnap folytatom, mert ez elég tömőre sikeredet.

Na csoki!!!

 

Szia!!! Hol is kezdjem? Talán jobb lesz ha az elejéről... Az a tuti. Persze az is kérdés, hogy hol az eleje... Jó meg van legyen Péntek este háromnegyed kilenc. Ugyanis ekkor befutott egy hívás amely arról akart meggyőzni, hogy a káprázatos hangom ereszem szabadjára még az nap este. Mit volt mit tenni beadtam a derekam. Végül is énekelni jó... Így ezzel a gondolattal a talpam alá vettem a várost. Persze eleinte rossz irányba mentem de lássuk be nem volt még senki olyan köztünk aki ne kóborolt volna. De ha megtalálod a helyes utat már biztosan eljutsz a célig. Na ez így történt velem is. Rég nem látott ismerős arcok fogadtak, akikkel mégis olyan érzés volt összefutni mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára... Ahogy belépem az ajtón már meg is kezdődött az átszellemülés a régi dalok egy csapásra ott sorakoztak az orrom előtt. Dal dalt követett, hol hamisan, hol halkan, hol máshogy, de én voltam újra én lehettem, ilyenkor nem csak a hangok szálnak hanem a gondok is szárnyra kapna amik eddig ott nyomják az ember vállát. Még angolul is beszéltem és ezzel tanultam is egyben, na persze nem feltétlenül a nyelvet inkább azt hogy egy részeg angolnak nem azt próbálod megtanítani először magyarul, hogy páratlan páros. Mert valami olyasmi feelingje van az egésznek mintha csak annyit mondanál "kutatattál a pakkomban". Sebaj ezt is megéltük. Majd gondolva holnapra ami már akkor igencsak az nap volt haza jöttem taxival. Hű de uras vagyok mi? Persze nyolckor már kelhettem is fel mert mentünk a "strandra" az Ádámmal meg az öccsével. Na hát ez sem volt egy egyszerű menet. Mivel a Jó Isten az utunkba állította a világ leggörényebb portását aki valószínűleg azt hitte hogy szarta a spanyolviaszt is. Na mindegy mint tudjuk  nagy az Isten állatkertje. Volt egy haverja is az meg az úszó mester volt ugyan az csak más színben. Na mindegy e3nnek ellenére jól éreztük magunkat és legalább egy kis szint is magunkra vettünk. De innen is egyszer elkellet mennünk mivel az idő véges. Én meg ráadásul hivatalos voltam a BiaFeszt-re is és nem ártott volna most már aludni egy kicsit mert az addigi fáradságomra igen csak rásegített még a napocska is. Körülbelül haza értem négyre és hatig tudtam aludni is persze ebben az idő intervallumban még szerepet kapott egy fürdés és egy kajálás is. Szóval semmi féleképen nem mondhatnám kiadós alvásnak. De menni kell mert várják az embert. Még a busz indulása előtt bejátszottam egy auchanos osztálytalit. És felkértem a Rámás csajt hogy orálisan elégítsen ki magyarán szopjon le... Szeretlek Bia! A kasszánál összefutottam a Colival is majd elindultam utamra. Szépen ballagok a Baumax háta mögött amikor felfigyeltem nevem kiáltására a Rámás lány volt na mondom de jó meggondolta magát... Persze semmi ilyenről nem voltszó csak együtt folytattuk utunkat a buszmegállóba. Itt szerencsére nem kellet sokat várni. Leszállásnál igen csak meg mutatkoztak a fáradság jelei mivel  nem vettem észre a tőlem két méterre álló Nikiéket. Innentől már csak rosszabb lett a szitu már ami a fáradságot illeti. Ütköztünk a többiekkel és elkezdtünk inni és csak ittunk és ittunk, én még rengeteget pisiltem is legalább ötször a tujába, lehet hogy jövőre kiszárad... Ja még táncoltam is hol fiúval hol lánnyal, vettem vattacukrot sóhajtásra, ettem lángost is de vele nem volt tartós a kapcsolatom... Na aztán itt is véget ért a móka. Ezért célba vettük a "bázist", addigra már nagyon be voltam offolva. Jöhet a jó öreg film szakadás, bár ez nem feltétlenül igaz mert vannak képeim csak valahogy időben nem tudom összerakni őket. Arra emlékszem, hogy egy kis bejárat előtti fetrengést követően, rávettem magam a róka futtatásra. Mit ne mondjak, nem kellet sokáig unszolnom magam. És ismét találkozhattam a lángossal is. Ezek után fogat moshattam bár ez nem tiszta kép, de van rá bizonyíték ugyanis reggel a pólóm merő fogkrém volt. No mindegy fogmosás? Után felmentem lefeküdni. Más nap reggel hát inkább délelőtt olyan vádakkal állítottak szembe miszerint este láttak meztelenül miközben átöltöztem, hát, no comment. Bocsi srácok! Hát nagyjából erről szólt ez a hétvége. Persze az is lehet, hogy nem... Na ha nem gond, akkor én most szundiznék egy cseppet. Csoki

 

Szia... elég nehezen todok összeszedni akár egymondatot is az utobbi napokról. Persze nem azér mert mindegyik dögunalom lett volna sőt ellenkezőleg, annyi inpulzus ért ezen idő alatt, hogy a feldolgozása időbetelik. Kezdetét veszi egy új élet egy új világ. Tudom, hogy a régit nem fogom elfelejteni soha, hogy az emlékek örökké bennem élnek... Igen meg értem!!! De ami most égbeszökö kiáltás. Holnap már döbbentő kérdés. Meg értem? Jó persze ezt csak én gondolom így... meg most csak magomnak írogatok. De akkor is teszemfel újra és újra a kérdést; Meg értem? Meg értem arra hogy felelőséget válaljak magamért, arra hogy majdan apa legyek és a legjobb példát mutassam a gyermekeim számára, arra hogy mind azt a támogatást nyújtsam szüleimnek amit eddig ők nyújtottak nekem... Hatalmas presszió ez. De persze mind ez csakis rajtam múlik, hogy hogyan állok ezekhez. És Éppen ezért álmodtam meg magamnak a 20 éves projectet, és most már csak ennek alárendelve próbálom meg élni az életemet. És csak azért próbálom mert mint tudjuk sajnos vannak külső tényezők amik igen csak, pofozgatják az ember álmait. De addig megyek ameddig lehet és meg azon is túl. Na jó mára azt hiszem abba hagyom a lélek rombolást. Már nem is vagyok vicces se... még a végén attól kell félnem, hogy lecserélnek... Ja egyébként grat mindenkinek a bluebook-hoz!!! Majd ma koccintunk... Maybe... Na kapdbe gyíkok én leléptem! Az új levél címemet majd kíirom ide is, jaj de régimódi vagyok Istenem ki ír ma már levele... Ne aggodj én se írnék...Pace

Szia! Blőőő... Röviden ennyit a mai napról. Bővebben lehetne blőőő-blőőő is, de azért az már túlzás. Na jó elkezdek emberi nyelven beszélni. Kezdjük a focival 4-1??? és 1-1?? hát ez mi... Elvesztettem 50 pontot... Szomorú vagyok, pedig már az ismerőseim között vezettem és  a városban is 24. voltam hát ez holnap már nem így lesz az a gyanúm. Na jó ennyit a focis kudarcomról, még is csak nők ezrei olvassák a blogomat.:D Bár halkan megjegyzem, hogy a fontos olvasóim szeretik a focit, persze vannak olyanok is aki fontos olvasók és nem szeretik... Azt a betyár de frappáns vagyok. Újabban rákaptam a film nézésre, ma megnéztem a a 9 és fél randit. Hát ha esztétaként értékelném egy 10 skálán 6 na jó 7 pontot adnék. Szokásos kavarós szerelmes buli. Hát ennyit mint esztéta.:D Jaj aztán meg "egy gondolat bánt engemet" hogy rendezzem át a szobámat, az az igazság hogy meg untam a mostanit. Jó ötleteket meghallgatok.  Ennyit a mai napról. Juj fontos kiraktam a kockát.:D Csoki.

Szia! Szomorú vagyok. Na jó annyira nem vészes a szitu de bukóra állnak a németek. Ami eddig -25 pontot jelent iwiw-en. Tudom micsoda gondjaim vannak. Amúgy ma nem történt semmi izgalmas. Meglepő módon tanultam is 4 töri tételt... Az az nagyon nem kellett tanulnom mert ebből a négyből már kettőt felmondtam az elmúlt évek során. Bár megjegyzem hogy kevés olyan töri tétel van amiből ne feleltem volna. Aztán ma megtudtam, hogy lemaradok a Magna koncertről ami számomra elég nagy csapás, ugyanis pénteken én kezdem a felelők sorát még hozzá a mumus tantárgyamból angolból, már amennyire létezik számomra mumus... Csak legyek/legyünk már túl rajta és végre nyaralhassunk... No ennyit erről. Picsa gólt rúgtak a horvátok. Erről is ennyit... Letöltöttem a Narniát az elsőt a másodikat a moziban szeretném megnézni. Hú holnap péntek 13. Kérlek vigyázz magadra! Mit mondjak még... Meg van, tegnap este szétszedtem a kockát és összeraktam. Ciki... Persze ma nem tudtam kirakni.:D Ja és, hogy vissza térjek a focihoz, tegnap este pontot hoztak számomra a törökök. Valahogy így szurkoltam nekik.:"könyörgöm arra 150évre legalább lőjetek egy gólt". Bejött 2percel később türki tarkán vendég munkás gólnak ugrálhattam. Anya fel is hívott, hogy vegyek vissza a hangomból. Hát ennyit a mai napról.Csoki!

Ui.: Tomi nekem ez a 11es még pontokat is hozott, Isten áldja a sógorokat és az örök barátokat:D

Szia! Mit is írjak? Mit is írjak? Töprenghetnék így is ha nem tudnék mit írni de tudok. Először is egy nagy megrázkódtatással indult a napom, mivel zuhanyzáskor észre vettem, hogy valami nem himbálózik a helyén... Igen ez a nyakláncom volt. azt hittem, hogy leesett és lefolyt a lefolyón vagy jobb esetben éjjel valami ügyködés folytán leszedtem magamról. Szerencsére az történt mert délután a kezembe akadt, miközben dagasztottam a párnámat. Nos mivel nyaklánc nélkül nem mehetek ki a lakásból ezért a nyakamba aggattam valami jópofa faláncot. aztán be kullogtam a suliba ahol újabb trauma ért nem volt büfe... Hahá de okos gyerek ez az Ádi... Átmentem a Nikivel a Profiba, vettem vizet meg köménymagos perecet. Azután vissza mentünk és részt vettünk egy maratoni töri"órán"... Klassz volt... Komolyan... De tényleg... Most mit nevetsz?... Tényleg az volt... Ez után nagy nehezen rátudtak venni arra, hogy mennyek sörözni a feneketlen tóhoz. Rábólintottam, végül is a friss levegő meg a sör és a barátok az egész jó hármas. Az oda vezető úton latin nyelv leckéket vettünk és valahogy ebből fejlődött ki az a kérdés is, hogy hol terem az ananász. Hát különböző meg állapításokat fektettünk le ki azt mondta hogy a fán terem, ki azt mondta, hogy a földön. Nos utána néztem és az volt az első mondat amit olvashattam az ananászról: Az ananász nem fán terem. Most már ezt is tudjuk. Míg ezt meg vitattuk oda is értünk. A kis boltban meg vettük a sörimörit. Rákaptam a borsodira, egész jó. Majd  letelepedtünk a Budai Park Színpadnál vagy is inkább csak a romjánál. Kicsit szánalmas vagy inkább nagyon, hogy a város közepén elpusztul egy kulturális központ. És az ilyen láttán nekem mindig elkezd kattogni az agyam, hogy mit és hogyan lehet ne belőle kihozni... Úgyhogy arra a döntésre jutottam, hogy meg alapítom a Mentsük meg a Budai Park Színpadot Alapítványt. És ez most talán nem is vicc majd még utána nézek a lehetőségeknek. Hát azért a nagy aktivizmusom közben én is oldalba hugyoztam. No comment... Hát ennyi volt nagyjából a délutáni sörözés, ja még végig néztük hogy hogyan ürítik ki a konténert. Nagy élmény. Ja és lefejeltem a Susiet is de ez már alap... Bocsánat(L). Most meg a portugálok újabb pontokat hoztak a konyhára. Csoki!

Szia! Ismét jelentkezek mert azt csiripelték a verebek, hogy igény van az írásaimra. Vissza kell gondolnom a tegnapi napra mert egész kellemes meglepetés okoztak számomra a hollandok na persze azért üröm az örömben, hogy a franciák csak egy x-re voltak képesek a szőrös talpúak ellen. Huú és ha van valaki az ismerőseim között aki már valaha kirakta a rubik-kockát annak minden tiszteletem. Mert, hogy én már két hónapja szopok vele és nem jutok egyről a kettőre. Na az nagyon idegesítő... Hát ami nem megy azt ne erőltessük... De akkor is kirakom ezt a köcsög kockát... Hát lássuk mit is csináltam ma... Felkeltem az tuti de úgy elaludtam minden porcikámat, hogy nagyon. Bementem angol konzultációra, ahol meg tudtam hogy 14 pontra lesz szükségem az angol érettségin. Inspiráló. Olyannyira, hogy haza jöttem és aludtam délutánig. De még előtte bementem a postára felvenni az AVON cuccokat és most először olvastam el a szlogent ami valahogy annyit tesz: a társaság a nő számára. Hát örülök, hogy kiszálltam még időben. Utána ahogy már említettem ledőltem egy kicsit szundikálni. Meccs előtt felkeltem, olvasgattam a kommenteket és arra jöttem rá, hogy a legszorgalmasabb látogatómat elviszem a hónap végén vacsorázni. De ez csak egy elképzelés. A megvalósítás az igénytől függ. Ma végre láthattuk az EB-n a második jó meccset és most abban bízok hogy jön egy újabb remek mérkőzés, de ez valószínűleg borul mert a görögök játszanak akikről tudjuk hogy elég fukarok a gólokkal. Na megyek nézem.Csoki

Szia! Sok mindent kéne neked mondanom, de nem tudom hogy mennyit mondhatok... most már ides tova hat napja hogy húsz éves vagyok, nem is gondolnád mi minden történik ennyi idő alatt az emberrel. Például megkaptam az írásbeli eredményeimet vagy azt is megemlíthetem hogy lementem egy rock buliba ahol csak rajtam volt fehér poló (erős túlzással). vagy a nem túl nagy önbizalmat nyújtó angol konzultációk vagy a kerti sütögetős buli szakadó esőben (persze nem győzött le minket az idő). Hát nagyjából ennyi minden történhet egy emberrel hat nap alatt. Ha bővebben szeretném kifejteni akkor azt kell hogy mondjam az érettségről hogy eddig jó, arra valószínűleg nem elég hogy fősulis legyek legalábbis nem ilyen módon, de meg lehet hőn áhított papír ami azt igazolja hogy ember vagyok... no comment erről az egész hercehurcáról. De még is valamit mondanék szerintem az az ember aki tükörbe tud nézni úgy, hogy egy tiszta és őszinte mosolyt lát abban. a fehér polós dologról csak annyit hogy a jövőben a keddi napon mellőzük a ZéPé-t. Az angolhoz nem tudok mit hozzá fűzni talán csak annyit, hogy: bízva bízzál. Na és itt van a kedvencem a legjobb a mi eddig történt az új év tizedemben a hétvégi kerti sütögetős dupla szülinapot megünneplős társasági esemény ahol felvonult a társaság színe java persze voltak hiányzok, kik igazoltan kik igazolatlanul.  Az elején megtréfált minket az idő járás. Azaz hitte ő, de a Niki keresztül húzta a zord idő számításait mert megsütötte otthon a húst. 1-0 ide. Aztán annyira megsértődött ezen, hogy el is állt. Persze a sütögetés ideje mivel felszabadult pótcselekvéshez kellet folyamodnunk ez pedig nem lehetett más mint az ivás (csak azért mert nem vittem társast mert különben nem ittunk volna). Coliék érkezése remek alkalmat nyújtott színészi ambícióim kiélésében, persze ehhez nagy szükség volt a Viki remek helyzet felismerő készségére is. Az már engem is meglepet, hogy képes vagyok könnyeket csalni a szemembe "ok nélkül". Majd a dráma est című játék után neki láttunk egy -Kit hívjunk fel? telefon betyár reality be. Itt bemelegítésként felhívtuk az egyik virtuális csajomat (tudom szánalom, de abba fejezem, inkább egyedül mint hogy ezt folytassam). Majd rákapva a játék gúnyos ízére felhívtunk e kő buta csajt akit majd negyed órán keresztül szívatott a mi házi pszichológusunk Dr.Nagy... Nem értem némely ember fajzatot, hogy miképpen képes ennyi hülyeséget elhinni magáról. Azt hiszem az ilyen megérdemli, hogy kiröhögjék... Még szándékunkban állt felhívni egy vélhetően meleg srácot is de ez akkor kudarcba fulladt. Megvacsoráztunk, nekem ízlett, nem volt sós. Aztán elkezdtünk hevesebb mértékkel italozni. Amely súlyos harapásokat ejtet a társaség tagjain sőt a Susienál még a szülés is megindult és világra hozta a néhai Samet akinek nem más volt a kereszt anyja mint maga a már említett híres  telefonterapeuta Dr.Nagy. Jöhetett a fagyitorta ami vélhetően citromosságának köszönhetően újabb embereknél váltott ki gyomor panaszokat. Hohó aztán vissza hívott minket a buzzancs gyerek de nála már nem értünk el komolyabb sikereket mert ránk rakta a telefont. Szegény Zlatan alias Samantha el is fáradt a sok igénybe vételtől. Aztán az Andris is kidőlt a sorból, kiütöttem a tortámmal:D Aztán átmentünk beszélgetősbe majd nyugovóra tértünk kb 2 óra táján. Az az csak a többiek mert én fostam magamból a hülyeségeimet és ennek a szenvedő alanya a Viki volt, persze nem kellett félteni mert hajnalban revánsot vett mert úgy picsán rúgott vízszintesbe hogy köpni nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Még egyszer bocsi. Egyébként a hajnali incidensnek a kiváltó oka az lehetett hogy a másik oldalamon fekvő Susieval idézgettünk a JóBarátokból (ez így korrekt szerintem). De hát minden reggelnek ennek is vége lett és felkellett kelni. Ne marat más hátra mint Sam elpusztítása. Ezt a reszortot nem szívesen vontuk volna meg a Susietól. De hát olyan vagyok mint a vadász a Hófehérkében azaz JÓ FEJ. És én kísértem utolsó útjára Samet. Persze az utómunkákat azokat nem vállaltam. Hát ez volt nagy vonalakban a szülinapi zsúrunk szerintem jobbat nem is kívánhattunk volna, szerintem a Niki is így van ezzel... Levonva a következtetéseimet NAGYON SZERETEK VELETEK BULIZNI és remélem, hogy még sok ilyen házi és egyéb vidámság vár minket így együtt.Csoki!!!

Ui: remélem hogy a következő 519 hetem is ilyen eseménydús lesz már ami ezt az évtizedet illeti.             

Szia, kedves olvasom. Ne haragudj az utóbbi napokban így magadra hagytalak, de hát anyagi világban élünk és dolgozni muszáj éppen ezért meló után már nem olyan közlékeny az ember köszönhetően a fáradságnak. Na de nem is ez most a lényeg, sokkal nevesebb napnak nézek elébe, hiszen húsz esztendős leszek, sőt már vagyok, mire te ezt olvasod. Éppen ezért arra gondoltam, hogy írok, egy kis összefoglalást az elmúlt húsz évemről persze nem akarok nagyon szőrszálhasogató lenni úgyhogy nem fogok kitérni mind a 7305 napomra, de ez valamilyen szinten érthető is remélem. Akkor lássunk is hozzá.

Megnyugtatás képen közlöm, hogy nem a fogantatásnál kezdem, mert arra végkép nem emlékszem talán jobb is ez így. Viszont a születésem az már sokkal rapszodikusabb történet, amely könnyen lehetet volna evilági ténykedésem első és utolsó felvonása egyben, de szerencsémre ez nem így lett, de az emberi tévedések következményit ennek ellenére a mai napig magamban hordom és ez így lesz halálom napjáig. Persze ha nem történik velem az, ami történt akkor lehet, hogy ma nem is én lennék én. (mert az A nem egyenlő A-val) A történet dió héjban az hogy anyámnak június másodikán 23óra 30perckór elfolyt a magzat vize (hihihi jól kiböktem a burok egy gombostűvel). Apám kispolskival beszáguldott a Péterfy Sándor korházba persze anyámat is magával vitte, mert az mégis csak hülyén vette volna ki magát, ha pont a főszereplőt nem viszi. Innentől annyira nem tiszta a story, mert nem nagyon szeretek erről beszélni, éppen ezért vannak hiányosságaim a történet e szakaszáról. A lényeg a lényeg, hogy majd 16órát töltöttem el anyám hasában, úgyhogy nem volt már magzatvíz és bonusznak még a köldökzsinór is a nyakamra volt csavarodva. Biztos nem volt kellemes. De nagy nehézségek árán június harmadikán 15óra 30perc táján napvilágot láttam. És innentől kezdve én is részévé váltam a világnak.

Ezek után következet a korai szakaszom a mely a szocializálódás jegyében zajlott. Értem ez alatt az oviba járást és stb. De talán e korszakomat egy tavaly tanult versecske kelőképen kifejezi:

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom

Persze elhagytam ezt is ugyanúgy, mint az előtte lévő ötöt. És amennyiben az okosság olyan zseniális képességet takar, mint a tükörírás vagy a bal és jobb kéz durva keverése akkor azt mondom, hogy bejött, de lássuk be az mind annak a következménye, ami a születésemkor történt és cseppet sem vidám. Miután otthon felismerték e rendellenességeket elkezdődött csodadoktortól a félnótás pszichiáterig való járkálás, persze nem történt sok változás szerencsére hülyébb se lettem, majd újabb kudarc élmény következet hét évesen elkezdtem az iskolát Budaörs „elit” iskolájában, hát itt egy éves porba tiporás és meg aláztatás után, anyám jobbnak látta, ha új környezetet keresünk a számomra. Újabb fordulóponthoz került az életem, de most valahogy jobb irányba haladtam, itt elfogadták azt, ami vagyok, azaz engem. Itt vére magam lehettem. Persze itt is voltak gondok, viták, küzdelmek, de egy olyan ember osztotta meg velem a tudását, akire ma is tisztelettel gondolok. Új barátokat szereztem, akik mára lemorzsolódtak, de a legfontosabbak még mindig itt vannak velem, amit ezúton is nagyon köszönök nekik. De ha történek veled jó dolgok, akkor kötelezően jön velük a rossz is és ez most sem volt másképpen. 12, de az is lehet, hogy 13 éves koromban az a két ember külön útra lépet kiknek vére bennem folyik. Általában ilyenkor zombúlnak meg a fiatalok és ilyenkor szednek be minden szart és hiszik azt, hogy attól jobb lesz nekik. Talán erre vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült átvészelnem ezt az időszakot úgy, hogy nem lettem nyálarcú. 

Azt nem mondom, hogy nem ejtett rajtam sebeket, de hát, mint tudjuk, ami nem öl meg az csak erősít. Kezdet megváltozni az életkörülményünk is nagy házból kis házba kis házból a betondzsungel egyik ágára vetet a sors. Ahol a mai napig is élek.

Na meg aztán itt van a „szerelem” is, amibe úgy hiszem, hogy élete folyamán minden ember belekóstol legalább egyszer. Ez velem se volt másképpen, persze részemről fanyar édes kóstolásokról beszélhetünk inkább és bár nem sikerültek mégis mindegyiktől tanultam valamit, amit a jövőben minden bizonnyal csak kamatoztatni tudok.

A kamasz évek a szerelemmel már súroltam is ezt a témát, hiszen a kamaszkor egyik legjellemzőbb tünete ez az érzés, a másik a lázadás hát valahogy ez is kimaradt az eddigi évekből és most már valószínűsítem, hogy nem is nagyon fogok forrongani. Mert mi a francnak borzoljam még ilyenekkel is a szüleim idegeit, megvan nekik így is a maguk bajuk szóval inkább próbáltam nem kereket kötni, hanem kocsit hajtani. Úgy hiszem ez sem bűn.

A gimnáziumi évek talán ez a négy év mondható az eddigi legintenzívebbnek, itt ért legtöbb pozitív hatás, de sajnos a legnegatívabb is ilyenből csak egy volt szerencsére. Na, vissza a szépre, itt újabb barátokra leltem, és végre az lehettem, aki igazán vagyok, mert egy csodálatos társaság elemévé váltam. Hát mondjuk sokat nem tanultam a tananyagból viszont az életről annál inkább.

Nagyon nehéz dolog ez az összefoglalás biztos, hogy egy csomó fontos dolog kimaradt belőle, de húsz év az húsz év és ez rengeteg idő… Azt hittem könnyebb lesz róla írnom, de valahogy a gondolatoktól elnehezült az agyam és nem fogott olyan tisztán és talán ez most csak nekem szólt úgy igazán. Mert ezt én éltem át.

Köszönöm, hogy gondoltál rám, és hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet és azt is köszönöm, hogy meg ismerhettelek és része voltál a húsz évemnek.

Jaj és a jövő képemet se feledjem, már persze tudjuk, hogy nem nagyon érdemes ilyet festeni, mert odafentről úgy is bele firkálnak, de azért még is elvetek egy két gondolat magvacskát hátha kikelne. Az első az lenne, hogy még éljek négyszer ennyit a második, hogy mind ez boldogságban és egészségben teljen a harmadikat meg megtartom magamnak még szebb időkre.

Hát nincs más hátra mint előre! Csoki!

Szia! Hiányoztam? Gondolom... Mindegy most itt vagyok. Az utóbbi napokban valószínűleg lustának tűnhettem. Valóban ez ötven százalékban igaz is. De a másik fele az időmnek információ gyűjtés, gondolkodás és egyéb tevékenységekre korlátozódott. Fény és árnyék? Miért pont ez a címem? Kezdjük a fénnyel az mégis barátságosabb, ígéretesebb, szikrázóbb és derűsebb. a Pénteki nap a kultúra jegyében zajlott egy kis Galéria látogatást értve ez alatt. Majd jött a szombat mely a várakozás jegyében pörgött le az élet homokóráján de a remény oly gyorsan fogyott el mint az apró homok szemek. Vasárnap cirkusz látogatás újabb kulturális élmény és újabb strigula az életcélok rovatába az emberek szórakoztatása bejegyzés mellé. Egyébként érdemes volt elmenni kellemesen csalódtam a cirkuszban. Ajánlom neked is, hogy látogass el egészen máshogy fogsz hozzá állni ahogy pl. 10 évvel ez előtt.  Eljött a hétfő és homokóra megint csak pereg pereg... Ma egy angolóra és ennyi. Ja meg nagyon meleg idő... És most jön az árnyék ami hűvösebb, szürkébb és halottabb. Mert ezt a pár napot be árnyékolta egy borzasztó esemény ami nem konkrétan az én környezetemre vonatkozik, de valahogy mégis engem is gondolkodásra sarkalt.  Történt ugyan is, hogy péntek du. ülök a szobámban és végzem a monoton apróságaimat. Majd egyszerre csak végig suhan a szobámon a borzongás szele. Nem tudom mihez hasonlítani, egyszerűen úgy elnehezülsz egy pillanatra és érzed, hogy baj van. De ahogy jött úgy el is ment majd újabb percek és szirénák törik meg a csendet, de még mindig nem törődtem vele mert itt a szomszédban a mentőállomás és egy idő után hozzá szoksz ehhez a hanghoz. A konkrét információ szerzés a hírről csak szombat du. történt meg, a húgom mondta, hogy ki van dőlve az oszlop és előtte virágok és gyertyák. Majd vasárnap megnéztem én is személyesen. Hétfőn  anya megtudta a baleset körülményeit. Egy 24 éves fiú az alig pár hete vásárolt motorjával neki vágódott az oszlopnak, a feje súlyosan sérült és itt jön a sors iróniája az ügyeleten az nap a saját édesanyja volt az ügyeletes orvos és neki kellett újra élesztenie a fiát... Hát ez nagyon kemény... A gyertyák még ma is égnek, és a virágok is száma is csak egyre nő. 24 év ez borzasztó. Arra kérlek, hogy vigyázz magadra és vigyázz másokra is. Mért ahogy téged is szeretnek mások úgy a másikhoz is kötődnek emberek. Szép álmokat. Azaz csoki.

Estét! Ma kénytelen vagyok két nap élményét egyben leírni, mert tegnap este BL döntő volt és azt egy rendes "Ejrópai" ember nem hagyhatja ki. Remélem megérted. Akkor kezdjük a tegnap reggelnél, vagy is inkább délelőttnél. Mert 9.50re be kellet menni a suliba, de ez most valahogy egyáltalán nem eset a nehezemre, sőt már vártam az úgymond nosztalgia órákat, hiszen valójában a konzultáció ezt az érzést nyújtja. Szerencsére a többiekben is ilyen érzés kavaroghatott vagy lehet, hogy az, hogy bő 3 hét és szóbeli... Nem tudhatom bennem biztos hogy az utóbbi. Mindegy is ez most az a lényeg, hogy mindenki bent volt aki számit. Fölmentünk a terembe, ahol szerintem most sokkal jobban elvannak rendezve a padok, már ha a puskázás és súgás tényét vesszük figyelembe. Mivel általában minden napnak volt egy fő témája ez a "nosztalgianapon" sem lehetett másként. Ráadásul sikerült a Zsoltinak egy olyan témát feldobnia ami mindenkire valami hatást gyakorolt, kire sokkolóan, kire vidáman, kire hogy... Na persze ennek a dolognak a Zsoltin kívül még én is ismerőse voltam, mert olyat láttunk előző este a tévében ami eddig is tudott dolog volt de próbáltuk nem elhinni. Egy volt osztálytársunk, "Ágica" és barátnője éppen vállalkozásukat reklámozták, de nem akárhol hanem az egyik kereskedelmi csatorna felnőtteknek szóló műsorában. Így már gondolom érthető, hogy miért a Zsolti és én tudtunk a dologról. És azt is gondolhatjuk hogy nem légkondicionáló berendezéseket értékesítenek a lányok... Valóban nem. A műsor az erotikus masszázsról szólt ami nem takar mást minthogy mindenedet meggyúrják és a végén még ki is köpülnek. Nos mi után ezt a történetet elmeséltük mindenkinek, csak úgy izzott a levegő. Ez rögtön meg adta az alap hangot a 4órának az tuti. De maguk a tanórák is hozták a szokott színvonalukat. Magyarórán ismét elő kellet adnom a már korábban említett sztorit. De mint minden tanításinapnak ennek is vége volt. Vége és most már tényleg vége... 3 hét és soha nem ülök többet ebben a teremben... Hát ez történt tegnap. Ma ismét sokáig aludtam utána meg összeszedtem az összes történelem tételt. És a leges legfrissebb infó, megint kaptam egy levelet de most a fősulitól, már megint besz.rtam, de megint kellemesen kellet csalódnom mert a csomagban nem csak levél hanem egy toll meg még egy 1GB pendrive. Szóval már meg érte bejelölni a sulit... Hát ez történt az utóbbi 2 napban. Csoki

Szia! Itt vagyok megint fáradtan, leverten, mérgesen és értetlenül. Ma megint rá kellett jönnöm hogy az a talaj amit mostanában a talpam alatt éreztem, kezd lazulni és már nem az a masszív alap ami eddig volt. De kár siránkozni, csak amikor már azt hinnéd, hogy jön vmi/vki ami/aki újabb erőkkel tölt fel és...,de nem mert akkor jön a nagy és üres koppanás. Persze velem van a baj mert mindenbe úgy beleélem magam pedig nem kéne. Na jó abbahagyom és felállok, nem lehet hogy egy "ütés" már a padlóra küldjön.   Meg mint mondani szoktam lesz ez még így se... Oké már jobban is vagyok. Igen? Óóó burton burton!!! már magamban beszélek! Na hagyjuk! Ma reggel 6.40kor fel hoztam a most már rendszeresnek mondható étel szállítmányt amely FeriFood jóvoltából érkezik hozzánk. Aztán még vissza dőltem aludni mire felkeltem már kiürült a pecó. Nekiláttam a reggelim majszolásához, majd megfürödtem. Utána beverekedtem magam a suliba egy angol óra kedvéért, ezt letudván újabb utazásra kellet rászánom magam, a célom rövid távon a Móriczon található meki volt és ezzel szoros kapcsolatban állt a hosszú távú célom is amely a húgom bevárását takarta. Nos nekiláttam a projectnek, az első lépés az volt hogy gyorsan elköltöttem egy 1000Ft értékű kupont az ár 4sajtburit és 1kiskolát takart. ja mind ez 11.04kor történt csak a pontosság kedvéért. Hát kb 8perc alatt bemajszoltam 2burit a többit meghagytam az időnek. Aztán neki láttam az angol nyelv tanulmányozásának és közben szürcsölgettem a cocomat. Majd Pink elkezdet énekelni a nadrágomban (na ez egy vicces mondat mert a pink szócska ügye tudjuk hogy mit jelent egyes országok szlengjében, és hogy ez pont a gatyámban, de megnyugtatlak az én gatyámban Dick van) na szóval a nyelvlecke után visszatérve Samanthára ( ő a telefonom) aki mostanában a Zlatna névre hallgat de ez most hosszú történt lenne... A lényeg a lényeg anyám hívott hogy még nem mentek be de 30perc és már ott lesznek a Móriczon... Ja gondoltam látszik hogy még nem voltak kardiológián... Olvasás szürcsölés és majszolás váltotta egy mást a következő félórában. Majd ismét felcsendül a Family portrait ami anyát jelzi és azt a hírt újságolta nekem, hogy még mindig csak várnak. Hát remek mi a .aszt csináljak hangzik el a kérdés szép magyarsággal. Ja persze addigra már kint voltam Európa legszebb és legtisztább körterén, ahol csendes és kulturált polgártársaim nyugodt és kimért léptekkel közlekedtek. Hát mit volt mit tenni elindultam fővárosunk vízhólyagjához hétköznapi nevén a Feneketlen-tó tudom elég paradoxon... Itt szépen lassú tempóban és kimérten mint ahogy embertársaimtól láttam elkezdtem battyogni a tavacska körül egyébként régebben nagyobbnak tűnt... Aztán a hogy a mondóka mondja valahogy így leültem egy padra pont a kutyaszarba, azért ennyire nem volt drasztikus a helyzet nem volt pad. Akarom mondani kutyaszar legalábbis a padon nem mert a közelbe volt éreztem... Nagy ücsörgésemben elfogott az ihlet és neki láttam rajzolni, olyat rajzoltam, hogy az inkvizíció korában úgy megégtek volna, hogy még mindig parázslanék. Jobbnak láttam kidobni, de ha akad valami nagy műgyűjtő a köreidben és egy eredeti Kovácsra utazik az megtalálja a szemetes kosárban. Befejezvén az alkotást elindultam vissza a kultúra terére, lássuk be csak nevében az. Utam ismét a jól ismer dallam zengte be, azt a hírt hozván, hogy iparkodjak a cél felé. Persze ismét csak várnom kellett, de hát kit zavar az ha rend és béke veszi körül. Megjöttek. Az órára tekintve 13.00 jelzést pillanthattam meg, hát ennyit a kardiológiáról, csak a rutinom miatt nem csalódtam. Át vettem a gyereket és haza is hozta így teljesítettem a feladatomat. Itthon jött a szokásos punyadás. Ezért lehet, hogy holnap újabb békés és nyugodt köztereket fogok felkeresni. A napi beszámoló után visszatérnék még egy pillanatra a bejegyzés elejére, már teljesen nyugodt vagyok és ez csak egy buta kirohanás volt, megígérem hogy próbálok minél kevesebb ilyen jellegű írást produkálni és inkább több energiát fogok fordítani a szórakoztatásodra mert nevetni jó. Csoki

Ui.:Köszönet a címért: Molnár Ferenc Caramelnek

"Szevasztok testvérek jó arcok!" Íme ismét vissza tértem, és nem véletlen ez a tőlem nem túl megszokott köszönés sem, hiszen ma este egy nagyon jónak mondható EDDA koncerten vettem részt, és még mindig a hatása alatt vagyok. AZT MÉG MEG KELL EMLÍTENEM, HOGY A VIKIVEL ÉS A NIKIVEL VOLTAM!:D Elégé rossz érzés volt ilyen korán (relatív) haza jönni, mert jó volt a hangulat. No mindegy lesz még ilyen alkalom (pl a szülinapom:P). Amúgy ma se tanultam de ez a jövő héttől változni fog, mit ahogy változni fog más is remélhetőleg de erről majd később... Na lépek aludni... Tralalalalá "Mert a szerelem keresi a szerelmet Hidd el téged is valaki úgy szerethet Ahogy szeretnéd hogy szeressen Egy lány vagy épp egy srác." Csoki 

Nos ezt mint egy bizonyítékot írom, még pedig azért mert ma ismét egy kisebb csodát vittem végbe ugyanis 3h-kor még a ZéPé-ben tartózkodtam most meg már igen csak itthon vagyok, ennek a megvalósulása egy szenzációs ZéPé-Saska séta időnek köszönhető (39m34s) és annak a csodálatos ténynek hogy már  3h43m-kor már jön egy negyvenes. Hát nem mondom ügyes voltam... Na jó ennyit az ön imádásból.(ennyit még lehet) A buliról annyit, hogy jobb volt mint a múltkor, idén is táncoltam az oltós lánnyal azt mondta már javulok... Most meg megyek aludni mielőtt feljön teljesen as nap. Csoki 

Nem ígérem meg, hogy bővebben kitudom fejteni a kompromisszumra vonatkozó gondolataimat, de azért megpróbálom. Egyrészt azért mert kérted más részt pedig azért mert kezd letisztulni a kép. Mivel nem vagyok gyakorlott ember a párkapcsolatok terén és az utóbbi időben jó formán csak kívülről figyelhettem a körülöttem születő és szétszakadó párokat, ezért teljesen laikusként kell hozzá fognom ehhez az érveléshez. Nos mint már korábban felvetettem a kapcsolat egyik alapja a kompromisszum, a többi alapot is megpróbálom majd idővel megfogalmazni, na jó folytatom. Lássuk mit is takar ez a fogalom a szótárak szerint; Kölcsönös engedményeken alapuló megegyezés. Jó szerintem se legyünk ilyen szárazak inkább megpróbálom kicsit meg puhítani a dolgot. Már az első szó rögtön elfuttatja az ember agyát -kölcsönös, akkor az önzőséget alapból kikel zárni, ez már tuti mert ha önző vagy akkor te se várjál el olyat a másiktól amit te magad sem tennél meg. De valamilyen szinten mégis kell egy olyan határozottság ami vezeti a dolgokat, mert ha ez nincs akkor pik-pak összedől a kártyavár. Nézzük a következő szót -engedmények, na igen ez is csak az intelligencián múlik, mert ha feltudod fogni, hogy a másik mit akar és végig tudod gondolni azt, hogy számára mit jelent a te engedményed akkor már ismét közelebb vagytok egymáshoz. És erre most jövök rá ahogy így visszaolvasom a mondataim, hogy beszélni kell ez a legfontosabb, el kell mondanod minden gondolatod mert különben oda az egész, a másik nem lát bele a fejedbe és akkor hiába cselekszik bármit lehet hogy pont azt csinálja ami számodra a legnegatívabb. Egyébként vissza utalva a filmre az egész gondolatmenetet az a jelenet indította el bennem amikor a pasi ráveszi magát arra hogy megtanul táncolni, éppen azért mert tudja, hogy a nő akit szeret imád táncolni. Na az már egy másik feltevés hogy csak azért csinálja hogy más pasival ne táncoljon, de ez most nem lényeg. A lényeg az hogy ha egy normális és nyugodt párkapcsolatot szeretne az ember akkor hozzon áldozatokat érte és ugyan ezeket az áldozatokat hozzák meg érte is, és mindig mondja el hogy mi nyomja a lelkét, Lehet hogy még kicsit zavaros a kép, nem mondom hogy nem az, de én így látom és hangsúlyozom, hogy ez az én teljesen szubjektív véleményem. Ha te talán máshogy látod én szívesen meghallgatom a te álláspontodat is. A mai napról annyit hogy nem csináltam semmit már fel tudtam kelni 12óra előtt javulás... Aztán mezeket tervezgettem, remek szendvicset csináltam megint magamnak. Hát nagyjából ennyi. Ja és köszönöm, hogy mindig benézel. Csoki.

Hát ha a tegnapi napot szeretném igazolni akkor azt mondanám, hogy 13-án nem írok  babonából. Persze ez nem igaz, inkább csak egy kisebb forma hanyatlásnak tudható be és felejtsük el gyorsan, hogy nem született aznap bejegyzés.De ma új napra ébredtünk már amennyire ébredhettünk, mert ezt nem nevezném ébredésnek, mert jó formán el sem aludtam, egész éjjel tök nagy hülyeségek kavarogtak az agyamban volt ott szoba renoválás, répa ültetés, szendvics bár nyitás, a lány... Szóval mint egy házibuliban volt minden csak alvás nem. Azért valahogy elkezdtük a napot, 3db lyukas órára mentem be és utána egy maratoni magyaróra zárta a suliban töltött időt. Azért érdekes volt vissza menni úgy, hogy már csak egy emlék majd később már csak egy tabló maradsz az iskola falán. Furcsa minden esetre. Haza felé úgy eláztam hogy öröm volt nézni, persze van amikor jó elázni de nem akkor amikor angyalnak (fehérbe) öltözöl. Azért valahogy kibekkeltem ezt is egy-két pacát leszámítva. Itthon már nem csináltam semmi érdek feszítőt, csak ülök és várok... csoki

Vágjunk a közepébe. A tegnapi ZéPé nem volt jó. Főként ezért mert, nem tudtam magam jól érezni, mindegy lesz ez még így se. Viszont utána megint sikerült valamit megtennem ami nem kis teljesítmény még pedig az, hogy 45perc alatt sikerült lesétálni a ZéPétől a sasadiig. Persze ez nem sikerülhetett volna a anélkül az ember nélkül aki mindig velem tart az ilyen merész és fárasztó utakon. Köszönöm Pajtikám! Szóval már sikerült elérni a négy órás sasadis 40-est, egyedül söpört velem végig megállás nélkül a végállomásig potom 13 perc alatt. Ezek után délután 4ig aludtam. Azután játszottam meg ilyen apróságok. de most este valahogy megint gondolataim fakadtak, még hozzá a Derült égből Polly című film kapcsán. Azon kívül hogy ez egy igen vicces film, rá kellet jönnöm a mondani valójára is. Ami nemmás mint, hogy a kapcsolatok java a kompromisszumokon alapszik. Na mindegy ehhez most nincs erőm majd talán valamikor máskor. Csoki